Címkék

albert tamás (1) allie quigley (25) bama.hu (8) beszámoló (2) blake griffin (1) boardwalk empire (47) Boleslav Polívka (1) boston celtics (3) californication (37) Californication (1) Castamere-i esők (1) chuck (18) cover (1) család (1) csaladi talalkozo 2011 (2) csapatösszerakós (5) czirják noémi (2) daft punk (1) dallas mavericks (2) dule milicic (1) Dunántúli Napló (1) eördögh edit (1) euroliga (15) fc barcelona (1) fegyverneky zsófia (22) felirat (217) feliratok (5) felirat blog (2) Férfiremény (1) fesztivál (1) film (3) filmajánló (6) fordítás (217) freestyle (1) fülöp zoltán (1) futásnapló (10) fűzy ákos (5) game of thrones (77) gina palusná (7) grant hill (1) győr (2) halászlé (1) hegi (1) horváth lilla (1) humor (1) imreh ajtony (7) interjú (7) irodalom (1) iványi dalma (22) jason kidd (3) játékosértékelés (1) játékoskeringő (1) jela vidacic (7) jesse stone (1) josé mourinho (2) kasabian (1) kedvenc kajáink (2) kelly mazzante (2) kelsey griffin (17) Kerekes Vica (1) kezdo5.hu (6) kosárlabda (59) kritika (3) Kubalibre (1) lábady zsófia (2) labdarúgás (1) lbtq (1) lebron james (2) Lebron James (1) lencsegulyás (1) lie to me (1) love is love (1) lukács béla (2) manchester united (17) masters of sex (36) Meg - az őscápa (1) mennyei játszótér (1) merthin (2) Merthin (4) miami heat (5) michael jordan (1) mizo pécs 2010 (47) nagy bujdosó nóra (21) napizene (1) nba (4) NBA (4) nba finals 2011 (1) NBA Live Europe 2012 (1) nicole ohlde (4) Noresfatu (2) noresfatu (1) őzpörkölt (1) pörkölt (1) Püspöki Péter (1) raksányi krisztina (15) rátgéber lászló (10) rázd meg a bikát (4) real madrid (1) recept (3) rózsa gábor (2) san antonio spurs (1) sara krnjic (21) sarok nikolett (12) sir alex ferguson (2) sixx (1) snyecc (2) Snyecc (1) somogyi andrea (1) sopron (4) statisztika (2) steal (7) székely norbert (2) The Sopranos (1) tom cleverley (3) Toni Erdmann (1) Top 50 (5) trailer (1) turóczi nikolett (2) turóczi nikoletta (10) U2 (1) vajda anna (1) vélemény (1) venice10km (10) video (4) wass albert (1) www.kezdo5.hu (2) yaxley (4) youtube (3) zalaegerszeg (1) zeljko djokic (26) zene (3) zenekritika (1) Címkefelhő

Színesbőrű nők dicsérete

2014.01.03. 22:06 | halamita | 6 komment

Címkék: zene video youtube

Lady_Sings02c.jpgHa muzikalitásról van szó, az afrikai kontinens szülöttei, ill. az onnan származók verhetetlenek. Lehet, hogy sztereotípia, sőt, politikailag inkorrekt, ettől függetlenül tény. De még mielőtt a (pozitív) diszkrimináció ingoványos talajára tévednék, igyekszem arra a területre szorítkozni, ami miatt e poszt megírására vetemedtem: a zenére. Az utóbbi hónapokban új szórakozást találtam magamnak: esténként a youtube-on barangoltam számról számra. Ha megtetszett valamelyik véletlenszerűen kiválasztott, körülnéztem az oldalsó frame-en található hasonló stílusúak között, így indultam kalandozásra Euterpé fuvolájának dallamát követve. Gondolom, ezzel mások is így vannak, viszont észrevettem egy furcsaságot: a találomra megbökött számok közül nagyon nagy hányadban olyanok tetszettek, melyeknek női előadója volt, azon belül is színesbőrű. Ez nyilván tükrözi a zenei ízlésemet, bár meg kell valljam, ez a trend újsütetű nálam, általában nem ilyesmiket hallgatok. Most viszont belefutottam néhány igen-igen jóságba, és szeretném megosztani őket Veletek.

Ha időrendben akarok haladni, Imanyval kell kezdenem. A francia afro-soul énekesnő The Shape of the Broken Heart című albumát heteken át hallgattam házfelújítás közben. Az egyik kedvencem róla a single-ként is megjelenő You Will Never Know című szám:

Ezenkívül érdemes meghallgatni a Where Have You Been-t is:

Barangolásunkat folytassuk egy dán énekesnővel, aki kicsit populárisabb vonulatot képvisel. Nabiha More Cracks c. albuma legnagyobb slágerét, a Never Played the Bass-t rojtosra játszották a magyar rádióadók, és négy hétig vezette a kis hazánk toplistáját is. Én mégis egy másik dalát szeretem jobban, ezt:

Az év közepén jutott el hozzám az internet (és Soma barátom) segítségével az amerikai soul-funk énekesnő, Sharon Jones 2007-es albuma, melynek címadó dala, a 100 Days, 100 Nights valósággal rabul ejtett. Valahányszor meghallgatom, mindannyiszor önálló mozgásba lendülnek a lábaim:

Az ausztrál soul-funk bandával, a The Bamboosszal Kylie Auldiston keresztül ismerkedtem meg. A Melbourne-i vokalista 2006-ban csatlakozott hivatalosan hozzájuk, de közben szorgosan építgette egyéni karrierjét. Ennek maradandó állomása a 2008-as Just Say, melyről a No Use-t ajánlanám figyelmetekbe. Hihetetlen, hogy ez a szám nem lett világsláger!

Szóval visszatérve a The Bambooshoz, már a 2012-es, Medicine Man című lemezük is nagyszerű volt, de a tavaly megjelent Fever in the Road lett az év albuma nálam. Jöjjön először egy élőben előadott dal az előbbiről, melyet érdemes összevetni az eredetivel:

 A Fever in the Road egyik legjobb dalához, a Killing Jarhoz sajnos egyelőre nem készült klip, de akkor is érdemes meghallgatni:

Amúgy az lemez első dalához igen, de mivel e poszt a színesbőrű énekesnők dicséretét hivatott zengeni, és abban egy egészen szőke leányzó danolászik, csak bónuszként belinkelem - ez az Avengers.

A 2013-as év albuma cím másik nagy esélyese a nigériai származású amerikai gyógyszerésznő énekesnő, Iyeoka lemeze, a Say Yes lett, ami csak azért szorult a második helyre, mert hivatalosan 2010-ben adták ki...  Erről három számot is mutatnék, elsőként a nyitó dalt, melynek címe The Yellow Brick Road Song. Érdemes megfigyelni micsoda életigenlés sugárzik az énekesnőről a zenélés öröme mellett:

Egyébként kíváncsi lennék egy The Yellow Brick Road Song / '68 (Anima Sound System) mashupra...

A második dal nagyszerűségét az adja, hogy stúdióverzióban hihetetlenül "dögös", de egy szál gitárral előadva is remekül hangzik:

És végül következzék talán a legjobban sikerült szám a lemezről, a Simply Falling:

Gondolom, többeknek feltűnt, hogy nem mélyedtem el különösebben a szakmai részletekben, technikai vagy zsáneri nüanszokkal nemigen bajlódtam. Nem vagyok zenekritikus, nem is nagyon értek hozzá, ezért nem akarok okoskodni a témában. Egyszerűen csak szeretem a zenét, a jó zenét különösen, és örömmel megosztom másokkal, amik közel állnak hozzám. Nem tudom, kinek melyik volt ismerős korábbról, melyik tetszett jobban esetleg kevésbé, de ha van véleményetek, szívesen veszem! És persze ha van saját kedvencetek, mely a fenti listáról lemaradt, de mindenképpen oda tartozónak gondoljátok, azt is osszátok meg velem!

A bejegyzés trackback címe:

https://halamita.blog.hu/api/trackback/id/tr425729402

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

InteriorLulu 2014.01.04. 22:56:52

Tetszik a posztod, ám az indítással vitába szállnék. Szokták ezt ugyan néha mondani a feketékkel kapcsolatban, de ettől én még egyáltalán nem tartom ténynek, hogy ők muzikálisabbak lennének bárki másnál. Én legalábbis még soha sehol nem találkoztam ennek a bizonyításával, és nem is gondolom, hogy így lenne. Amennyire én tudom, a muzikalitás semennyire nem függ a rassztól.

Érdekel a dolog, épp ezért szívesen venném, ha be tudnál linkelni valami szöveget az általam megkérdőjelezett tény bizonyítására. :-)

halamita 2014.01.05. 00:09:51

@InteriorLulu: Nem igazán szeretnék belemenni bármiféle diskurzusba a témában, mint ahogy a meggyőzésed sem szándékozom különösebben megváltoztatni - nincs meg hozzá az apparátusom, nem vagyok zeneszakértő, és statisztikai adatokat sem tudok előrángatni az ingujjamból. A posztot különben sem ezért írtam.

Ha komolyabban érdekel a dolog, vegyél fel egy zenetörténeti kurzust bármelyik felsőoktatási intézményben, ahol tanítanak ilyesmit. Esetleg nézz körül egy könyvtárban, vagy csak guglizz rá például az összes modern zenei stílus alapjául szolgáló dzsesszre (hu.wikipedia.org/wiki/Dzsessz), vagy az afrikai / afro-amerikai népzenére (nepzenetar.fszek.hu/index.php/Afroamerikai_n%C3%A9pzene._Az_afroamerikai_spiritu%C3%A1l%C3%A9k_t%C3%B6rt%C3%A9nete).

InteriorLulu 2014.01.05. 14:15:51

Nézd, a helyzet az, hogy tényként írsz a feketék muzikalitásban való verhetetlenségéről. Én pusztán erre kaptam fel a fejem, mert ilyen tényről nem volt tudomásom. Természetesen elolvastam a két linket, köszi értük, mindazonáltal egyetlen mondat, egyetlen szó nincs bennük, ami megerősítené a fenti "tényt".

Tudod, én úgy vagyok vele, hogy ha tényként írok valami olyasmiről, ami amúgy nem a világ legtermészetesebb dolga, és azt, mint tényt, más megkérdőjelezi - pláne ha azt udvariasan és kedvesen teszi -, akkor mi sem természetesebb, hogy én vagyok az, aki bizonyítom az állításom igazát, nem pedig neki kell bizonyítania a valótlanságát. Utóbbi ugyanis, könnyen belátható, sokkalta hosszadalmasabb és körülményesebb eljárás annak a dolognak a bizonyításánál, amiről határozottan, tényként írok. (Esetünkben a példa: valóban nekem kéne utánakeresgélnem annak, hogy szakemberek egyértelműen kijelentik: a feketék nem muzikálisabbak más rasszoknál, vagy a fehérek/ázsiaiak/bárkik muzikálisabbak a feketéknél?! Nem pedig neked kéne csípőből előrántanod az állításod igazának bizonyítékát, neked, aki a szóban forgó állítást olyannyira természetesen veszed ténynek, hogy még a sztereotípia lehetőségét is megemlíted?! ...).

Amennyiben viszont - bármi miatt is, lehet az idő-, kedv-, vagy információhiány - nem tudom bizonyítani az állításom igazát, minden további nélkül megmondom az illetőnek: hm, igazad lehet, azt hiszem, mégsem tény az, amit annak gondoltam. Nem vagyunk ugyanis tévedhetetlen istenek.
Persze hangsúlyozom, most magamból indultam ki, pontosabban abból, ahogy szerintem kéne történnie egy ilyen dolognak. De nem vagyunk egyformák.

halamita 2014.01.05. 14:27:20

@InteriorLulu: Olyasmin lovagolsz, amin egyáltalán nem akartam vitatkozni. Ezt beleírtam a posztba és a Neked írt válaszomba is. Ennél többet nem kívánok foglalkozni a dologgal. Remélem, megérted.

InteriorLulu 2014.01.05. 21:04:42

Igen, pontosan tudom, hogy nem akarsz erről vitatkozni. Nem is kértelek meg rá, pontosabban nem erre kértelek. Amire kértelek, nem teszed meg, noha szerintem sokkal korrektebb volna, mint nekem mindenféle tanácsot adni, mit tegyek, ha kíváncsi vagyok arra, miért írod azt, amit írsz.

De lehet, hogy te jársz el jól. Könnyebb lehet az életed, mint nekem, aki szinte mániákusan igyekszem mindenkivel a lehető legkorrektebb lenni...
Minden jót neked! :-)

halamita 2014.01.05. 22:45:43

@InteriorLulu: Azt tudod, hogy mániákus korrektkedésed már trollkodással ér fel, ugye? ;) A vitának, melyet kezdeményeztél, lehet helye és terepe, de semmiképpen sem hozzászólások formájában, és különösen nem ezen poszt után, ami jó zenékről, és nem rasszokkal kapcsolatos axiómák jogosságáról szól. Ha valóban korrektül szerettél volna eljárni, tudomásul veszed a Neked írt válaszomból, hogy nem kívánok belemenni ebbe a témába, és annyiban hagyod a dolgot. De nem így tettél, innentől kezdve van a mániákuson a hangsúly a jelzős szerkezetben. És nem mellesleg szétoffoltál egy topikot, ami akár szólhatott volna arról a kérdésről / felhívásról, mely a poszt végén szerepel. Ha ide tévedő egyszeri júzer lennék, nem biztos, hogy a fentiek után kedvem lenne hozzászólni ahhoz, amivel a szerző szándékai szerint foglalkozni akart.

De ne szívd mellre, a jó szándék és a pokolba vezető út tipikus esete volt ez is. Nem haragszom én sem, és ha attól fogod jobban érezni magad, bevallom, a színesbőrűek muzikalitásával kapcsolatos megállapításomat nem előzetes szakirodalom olvasása, hanem személyes tapasztalataim alapján fogalmaztam meg. Ha úgy tetszik, az attitűdömet fejeztem ki, nem a véleményemet - melyet egyébként továbbra is fenntartok. És továbbra sem akarlak meggyőzni az igazáról, akármilyen kedvesen is kérj.
süti beállítások módosítása