Harminchat hivatalos mérkőzést játszott le José Mourinho irányítása alatt a Manchester United az idei szezonban (ha beleértjük a Szuperkupát is). 22 győzelem, 8 döntetlen és 6 vereség a mérlege, a lehetséges 108 pontból 74-et begyűjtött (69%). A csapat összesen 66 gólt termelt és 30-at szedett be, ez 1,8 rúgott és 0,8 kapott gól meccsenként. Mindezt úgy, hogy - a véleményem szerinti - legjobb kezdőjét még egyszer sem küldte pályára. Tudom, kibicnek semmi sem drága, és a fotelből könnyű osztani az észt, nem nekem kellett megküzdenem az új környezettel, megismerkednem a játékosokkal (közelebbről is), és a magam képére formálni a keretet, ezért nem is kárhoztatom a portugált, hogy csak mostanra jutott el odáig, hogy nagyjából mindenki számára körvonalazódjon a csapata legjobb felállása. Sőt! Egyenesen dicsérem érte, hogy fél év alatt elérte azt, ami a Moyes, van Gaal kettősnek együttesen sem igazán sikerült az elmúlt három évben, hogy olyan játékrendszert alkosson, amelyikben mindegyik játékosának megvan a legjobban eltalált helye.
A United legjobb formációja a 2016/17-es idényben - Mourinhótól némiképp meglepő módon - a viszonylag offenzívebb 4-3-3, és minden posztra olyan játékos tehető, aki ott érzi magát a legjobban. Vegyük sorra őket egyénileg, és másokkal összehasonlítva is!
Kapus
David de Gea helye megkérdőjelezhetetlen a háló előtt, és nemcsak azért, mert az utóbbi szezonokban (szégyenszemre) őt választották a csapat legjobbjának, hanem mert angliai évei alatt igazi világklasszissá nőtte ki magát. Érdekes módon - a Squawka adatai alapján - a Premier League kapusai rangsorában nem tanyázik az élmezőnyben, és Hugo Lloris összpontszáma a két és félszerese a hórihorgas spanyolnak, de ettől remélhetőleg senki sem gondolja, hogy egy szemmel is jobb lenne a francia.
Jobb hátvéd
Sose hittem volna, hogy egyszer ezt le fogom írni, de - ha csak a statisztikának hiszünk - Antonio Valencia a PL jelenlegi legjobb jobb hátvédje. Nyilván a számmágiát csak annyira kell komolyan venni, mint de Gea esetében, de akkor is! Mindenesetre bekkek összesített rangsorában a 11. helyet foglalja el, és ha hozzátesszük, hogy védekezésbeli erényeit messze meghaladja az előre játékban kiaknázható potenciálja, nem kérdés, hogy miért részesíti őt Mourinho például Darmiannal szemben.
Jobb oldali belső védő
Amikor a nyáron a klubhoz érkezett Eric Bailly, bevallom, nem tudtam ki ő. Aztán a felkészülési mérkőzéseken azt láttam tőle, amit már jó néhány éve hiányolok a belső posztokon játszóktól: a labdabiztosságot, az ellentmondást nem tűrő határozottságot, keménységet - könnyed eleganciával ötvözve. Különféle sérülései és az Afrikai Nemzetek Kupáján való részvétele megakadályozták abban, hogy rendszeresen játsszon, és igazán beépüljön a csapatba, de ha egészséges, nálam kirobbanthatatlan (lenne) a kezdőből.
Bal oldali belső védő
Bár ezen a poszton ballábas játékost szokás játszani, én mégis Phil Jones mellett szavaznék (Rojóval szemben). A gumiarcú Ferguson-protezsált a legjobb szezonját futja eddig Manchesterben, és ehhez nem kellett más, csak hogy egészséges maradjon. Az eleganciától eltekintve ugyanazok a pozitív tulajdonságok jellemzik, mint védőtársát, de cserébe felszántja a pályát (és néha az ellenfelet).
Bal hátvéd
A szezon elején nem lett volna kérdés, ki kezdjen, de Luke Shaw azóta alaposan belekóstolt nemcsak a sérülések széles spektrumába (szerencsére egyik se volt olyan súlyos, mint a tavalyelőtti), hanem a Mourinho-féle átnevelés ízébe is. Mindezek ellenére azt gondolom, a jelenlegi keretben összességében benne rejlik a legnagyobb potenciál: a sebessége, védekezési hatékonysága és támadó vénája okán. Ha a portugálnak sikerül megtanítania a pozíció tartás művészetére is, komoly fegyverévé válhat a Unitednek. Akár idén is.
Hátravont védekező középpályás
Ha belegondolunk, hogy tavaly tavasszal még az se volt biztos, hogy Michael Carrick egyáltalán hosszabbít(hat), igencsak meglepő, hogy a most futó idényben ő a gárda egyik kulcsembere. Szinte a védők vonalából irányítja a játékot, mérhetetlen nyugalommal és intelligenciával mozgatja a csapatot, és ha oda kell lépni, a fizikuma és a helyezkedési képessége is több, mint elegendő.
Box-to-box középpályás
Ha kell valaki, aki a pálya minden pontján képes feltűnni, aki megakasztja a másik fél támadását, de a kapu elé is odaér, akinek mintha a legszentebb célja lenne, hogy elrontsa az ellenfél játékát, de közben kulcspasszokat is ad, keresve se lehetne jobb embert találni Ander Herreránál. Bármennyire is az a véleményem, hogy nem extraklasszis, érdemei a csapat sikerességében elévülhetetlenek. Ő a szezon legtöbbet fejlődött játékosa.
Támadó középpályás
Ha valakit rekordösszegért igazolnak le, óhatatlanul magasak lesznek vele szemben az elvárások. Ha azt vesszük, mit jelent Cristiano Ronaldo a Realnak vagy Leo Messi a Barcának, Paul Pogba még messze nincs velük egy szinten. A szezont kifejezetten gyengén kezdte, és a mai napig rengeteg a hiba, a felesleges flikk-flakk (külsőség) a produkciójában, de szinte mérkőzésről mérkőzésre nő a befolyása a csapat játékára. Ha jól játszik, a United szekere is fut, ha a haja (és nem az agya) van belőve a legjobban, a többiek isszák meg a levét, és nyögve nyel az összes vörös ördög. A PL játékosainak összesített rangsorában így is sikerült az ötödik helyet megcsípnie, ami azért biztató, mert ennél csak jobb lesz.
Jobb oldali támadó
Őszintén bevallom, Henrikh Mkhitaryan leigazolásának jobban örültem Pogbáénál, mert nagy kedvencem az örmény. Mindig is kedveltem az intelligens játékosokat, az egykori dortmundi ezt még képes megfejelni fantasztikus technikai tudással, remek ütemérzékkel és... sebességgel. Felváltva emelgettem a szemöldököm, amikor Mourinho a bolondját járatta vele sokáig jegelte, de az idő az isteni Zsozét igazolta, és most már csak a füstös kocsmák mélyén merül fel kérdésként, hogy mi lett volna, ha hamarabb esélyt ad neki a Manchester City elleni gyenge teljesítménye után.
Bal oldali támadó
Igazi átjáróház volt ez a poszt az idény során, egymásnak adogatták a játékhoz egyáltalán nem is szükséges, képzeletbeli kilincset a kerettagok, de mindük közül Anthony Martialt választanám, ha én lennék ősz és mester. Végtelenül gyors, jól cselez, kiemelkedő az összjátékban, veszélyes a kapura is, és csak egy kis koncentrációra és (ön)bizalomra van szüksége a jó teljesítményhez. Ő képviseli az X-faktort a kezdőben, akiben mindig benne van a váratlan, a meccset eldöntő megmozdulás. És hajlandó védekezni, és ezt nem is teszi rosszul.
Középcsatár
Zlatan Ibrahimovic, nem kérdés. Már Henke Larsson is nagy fogás volt, de ez a (bosnyák-)svéd még inkább az. És nemcsak a góljainak száma miatt, a csapat játékára és a játékostársaira gyakorolt hatása egészen hihetetlen. Az ő hiányát, ill. jelenlétét lehet a leginkább érezni meccs közben. Not arrogant, just better - a jelmondatot mintha rá szabták volna. Mérhetetlen önbizalma átragad a többiekre is, mellette láthatóan öt centivel magasabbnak és tíz kiló izommal nehezebbnek érzik magukat a csapattársai, s szinte már a régi idők Manchester United játékosaira kezdenek emlékezni.
Ahogy korábban említettem, a Manchester United még egyszer sem játszott ebben az összeállításban a szezon során, de bízom benne, hogy előbb-utóbb sor kerül rá, és akkor megtapasztalhatjuk, működőképes-e ez a konstelláció, vagy csak papíron az, és a jobb kémia más felállást követel meg. Ami figyelmeztető jel lehet, hogy ez a tizenegy csak erre az évadra vállalható teljes mellszélességgel: két kulcsember, Carrick és Ibrahimovic összesen hetven évesek, és bár "the age is just a number", azért a nagy számok törvényét mindannyian ismerjük...
