Hal, amit a szádba teszel

Blog (a pécsi női) kosárlabdáról és sok minden másról

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Címkék

albert tamás (1) allie quigley (25) bama.hu (8) beszámoló (2) blake griffin (1) boardwalk empire (47) Boleslav Polívka (1) boston celtics (3) Californication (1) californication (37) Castamere-i esők (1) chuck (18) cover (1) család (1) csaladi talalkozo 2011 (2) csapatösszerakós (5) czirják noémi (2) daft punk (1) dallas mavericks (2) dule milicic (1) Dunántúli Napló (1) eördögh edit (1) euroliga (15) fc barcelona (1) fegyverneky zsófia (22) felirat (217) feliratok (5) felirat blog (2) Férfiremény (1) fesztivál (1) film (3) filmajánló (6) fordítás (217) freestyle (1) fülöp zoltán (1) futásnapló (10) fűzy ákos (5) game of thrones (77) gina palusná (7) grant hill (1) győr (2) halászlé (1) hegi (1) horváth lilla (1) humor (1) imreh ajtony (7) interjú (7) irodalom (1) iványi dalma (22) jason kidd (3) játékosértékelés (1) játékoskeringő (1) jela vidacic (7) jesse stone (1) josé mourinho (2) kasabian (1) kedvenc kajáink (2) kelly mazzante (2) kelsey griffin (17) Kerekes Vica (1) kezdo5.hu (6) kosárlabda (59) kritika (3) Kubalibre (1) lábady zsófia (2) labdarúgás (1) lbtq (1) Lebron James (1) lebron james (2) lencsegulyás (1) lie to me (1) love is love (1) lukács béla (2) manchester united (17) masters of sex (36) Meg - az őscápa (1) mennyei játszótér (1) merthin (2) Merthin (4) miami heat (5) michael jordan (1) mizo pécs 2010 (47) nagy bujdosó nóra (21) napizene (1) NBA (4) nba (4) nba finals 2011 (1) NBA Live Europe 2012 (1) nicole ohlde (4) Noresfatu (2) noresfatu (1) őzpörkölt (1) pörkölt (1) Püspöki Péter (1) raksányi krisztina (15) rátgéber lászló (10) rázd meg a bikát (4) real madrid (1) recept (3) rózsa gábor (2) san antonio spurs (1) sara krnjic (21) sarok nikolett (12) sir alex ferguson (2) sixx (1) snyecc (2) Snyecc (1) somogyi andrea (1) sopron (4) statisztika (2) steal (7) székely norbert (2) The Sopranos (1) tom cleverley (3) Toni Erdmann (1) Top 50 (5) trailer (1) turóczi nikolett (2) turóczi nikoletta (10) U2 (1) vajda anna (1) vélemény (1) venice10km (10) video (4) wass albert (1) www.kezdo5.hu (2) yaxley (4) youtube (3) zalaegerszeg (1) zeljko djokic (26) zene (3) zenekritika (1) Címkefelhő

Zoltán futása - 5. hét

2017.09.24. 19:27 | halamita | Szólj hozzá!

Címkék: futásnapló venice10km

man-running-with-dog.jpgSzeretem a rendet, mondtam már? Szeretek megtervezni mindent jó előre, hogy ne érhessen meglepetés, és ha mégis beütne valami váratlan, rögtön vészforgatókönyvet gyártok. Na, ezen a héten elmehettem a sunyiba a B-terveimmel együtt. Az még belefért az tűrésküszöbömbe, hogy egy-egy résztávon módosítsak, akár edzés közben is. Az se volt nagy gond, hogy szerda-péntek-vasárnap helyett kedd-csütörtök-szombat ritmusban fussak, mert úgy hozta az élet. Arra viszont már nem tudtam mit lépni, ami hétfőn történt. Fel is borított minden előzetes elképzelésemet. Rendhagyó heti beszámoló következik, melynek alcíme a következő is lehetne: Senkit nem hagyunk hátra.

5/1 Hétfő (Terv: munka, másodállás, mozi)

Nagyon készültem erre a hétre lélekben. Az eredeti, 5 km-re írt edzésterv három futónapot írt elő plusz egy, opcionális "alternatív mozgással". Na, ez nekem adott is, hiszen, mint említettem korábban, harminc éve kosarazom. Az iskolaévvel együtt a keddi játéknapok is újrakezdődtek, viszont előbb adminisztrációs okokból nem tudtunk bejutni a tavalyi termünkbe, aztán pedig, mikor végre zöld utat kaptunk, én voltam két egymást követő héten is akadályoztatva, ezért ebben a tanévben még nem jutottam a palánkok közelébe. Hiányzik is a labda rendesen, mert csak a bolondok futkorásznak nélküle, ugye.

Hétfőn napközben köpni-nyelni nem volt időm, annyi melóm volt, pörögtem is rendesen, négykor hazarohantam a gyerekeimhez, kicsit tanultam velük, megetettem őket, aztán szaladtam tovább, mert volt egy tárgyalásom az egyik másodállásom kapcsán. Majd fél nyolc volt, mire végeztem, tulajdonképpen ekkor jutottam először levegőhöz, s lett némi időm magamra. Talán nem kellett volna. Az történt ugyanis, hogy miközben ballagtam a szokásos, hétfői mozizásomra, a dr. Stark Filmklubba, arra lettem figyelmes, hogy nem vagyok jól. Oké, napközben is fújogattam kicsit az orrom néha, meg éreztem, hogy ahol az orrom a homlokomhoz ér, belül mintha egy vattadarab lenne, ami elzár minden utat, és nyom maga körül minden létező csontot, de nem volt időm foglalkozni vele. Most lett. Beültem a filmre, és az elején az zavart a legjobban, hogy mennyien krahittyolnak, tüsszögnek, prüszkölnek körülöttem. Aztán, amikor én is csatlakoztam hozzájuk, már kevésbé zavart. Az viszont sokkal inkább, hogy elkezdett kaparni a torkom. Mire hazaértem, elfogyott az összes papírzsebkendőm. "Basszus, beteg vagyok! Megint!"  

5/2 Kedd (Terv: munka, másodállás, kosarazás)

Rettenetesen bíztam benne, hogy csak apró visszaesés lesz (ugyan, mire alapoztam?), ezért home office-t kértem a főnökömtől, hogy otthon kúrálhassam magam, és meg ne fertőzzem a többieket. Körülbástyáztam magam az  influenza egynapos gyógyításához szükséges kellékekkel: gyömbéres teával, Dorithricinnel, melegzoknival és a legfontosabbal, a fokhagymás pirítóssal, és miközben azon agyaltam, hogy vajon nem a vasárnapi futás (és túlhajtás, túlizzadás) tette-e be a kaput, vártam a hatást. Ami nem maradt el. Délutánra elkezdtem köhögni is. "Hát, ebből se lesz ma kosarazás!" - láttam be szomorúan, és onnantól kezdve a szerdára tervezett futásra kezdtem koncentrálni. 

5/3 Szerda (Terv: 4x11 perc futás, közte 3x3 perc sétával - össztáv: kb. 7480 m)

Másnapra az otthoni munkából táppénz lett (bár rendületlenül dolgoztam), és ahogy haladt előre a digitális órám nagymutatója, egyre kisebb esélyt láttam arra, hogy este futni fogok. Nemhogy 7,5 kilométert, hogy egyáltalán. Mindenesetre rendületlenül tömtem magamba a gyümölcsött, literszámra ittam a mézes teát, közben feküdtem, mint akit ágyhoz szegeztek, de semmi se segített. "Még mindig beteg vagyok, basszus!"

runtastic2017-09-20_18_52_33.jpgEstére már a felfekvéseket kezdtem vizsgálgatni a hátamon, és mielőtt elfajult volna a helyzet, úgy döntöttem kicsit megmozgatom magam - to stretch my legs, ahogy a művelt svéd mondaná. Különben is, napközben valahányszor kimentem pisilni (ami a sok teának köszönhetően elég gyakran előfordult), Pitypang, a kutyám mindannyiszor Dobby hasonmásversenyt rendezett az üveges bejárati ajtó előtt, és végül megszántam, s gondoltam, összekötöm a kellemest a hasznossal: elviszem sétálni! Van egy szokásos útvonalunk, fel a Havihegyre, onnan le a Tettyére, az Ágoston térre, majd vissza haza, ami kényelmes tempóban nagyjából egy óráig szokott tartani, meg-megállva, más kutyákkal (és tulajdonosaikkal) barátkozva (kivéve, ha Soma barátomnál állok meg, mert annak mindig pálinkázás a vége, és akkor alaposan megnyúlik az időtartam). Úgy véltem, ez pont megfelelő lesz, annyi furfanggal, hogy kicsit sietősebbre veszem a figurát, nem állok meg sehol, és megyek, ahogy még épp jólesik - tekintettel a betegségemre, meg a nagymértékű szintkülönbségre, amit menet közben abszolválok emelkedőn, ill. lejtmenetben.

A nagy tervnek egyetlen hátulütője volt: nem néztem rá az időjárás applikációmra a telefonomon, így amikor felértem a Havihegyi kápolnához, a szokásos gyönyörű kilátás helyett azt láttam, hogy a Tettyén túl már esik. Észak felé fordultam, s azt kellett konstatálnom, hogy a Mecsek egész karéján súlyos esőfelhők ülnek, s már elkezdték leadni terhüket. Nagy bátran még elmerészkedtem a Feszületig, de onnan aztán soványmalac-vágtában iramodtam hazafelé, a gerinc mentén haladó utcácskákon át. Három kilométert így is megtettem, és még az esőt is megúsztam. Nagyjából. S bár jobban esett, mint vártam, a meleg fürdő után azért örültem, hogy újra visszamászhatok az ágyikómba.

5/4 Péntek (Terv: 4x10 perc futás, közte 3x3 perc sétával - össztáv: kb. 7480 m)  

Pénteken már bementem dolgozni, nem mintha megegészségesedtem volna, de annyi munkám torlódott fel a távollét során, hogy féltem, elönt a szar a meló, meg aztán volt két megbeszélésem is, amik miatt mindenképpen jelenésem volt az egyetemen. A napot letudtam: tárgyaltam, győzködtem, egyezkedtem, szenvedtem mások hülyeségei miatt, szóval megvolt a szokásos rutin, viszont egész idő alatt ott motoszkált a kobakomban, hogy mi legyen este. Menjek? Kíméljem magam? Végül győzött a józan ész. Már délutánra kimerültnek éreztem magam, és a délután öttől kezdődő második műszakom végére, este fél nyolcra annyira lefáradtam, hogy nem láttam értelmét kimászni a futópályára.

Helyette inkább hazamentem, megcsókoltam a gyerekeimet, fogtam Pitypangot, és bepótoltuk, ami szerdán elmaradt. Háromnegyed óra alatt megtettünk 4,32 km-t,  előbb hegynek fel, majd a völgybe le, utána megint hegynek fel, mindezt nagyjából 110 m-es szintkülönbséggel. Nem futottam, de így is rendesen kimelegedtem, mire hazaértem. Pitypang persze élvezte, főleg, hogy az utolsó kilométeren póráz nélkül rohangálhatott.

És hogy még kisebb legyen a lelkiismeret-furdalásom, szombat este még egy kutyasétáltatást beiktattam, még nagyobb kerülővel, egy északi kitérővel az elején, Szamár-kútig, és egy nyugatival a vége felé, Somáig. És pálinkáztunk.

5/5 Vasárnap (Terv: 4x9 perc futás, közte 2x2 perc sétával - össztáv: kb. 6120 m) 

Vasárnap már hét előtt felébredtem, és félálomban azon tipródtam, hogy mit is fussak. Bár nem voltam még száz százalékos állapotban, nem akartam egy teljes hetet kihagyni. Amúgy is az volt az érzésem, hogy amikor legutoljára kint voltam a rekortánon, talán még a híres olasz DJ, Antonio Vivaldi valamelyik szerzeménye vezette a slágerlistákat. Így aztán már nem az volt a kérdés, megyek-e, hanem hogy mi lenne a legjobb megoldás, ami kímélő is valamennyire, de illeszkedik is az edzéstervembe. Gondoltam arra, hogy hatperces kilométereket nyomok, közte sétákkal, amíg bírom, de arra is, hogy elkezdem a jövő hetit. de az is megfordult a fejemben, hogy addig futok, amíg jólesik, aztán Forrest Gump példáját követem:

 

Fél nyolc felé aztán megszületett a megoldás: a múlt pénteken, szintén betegség miatt elmaradt edzésnapomat fogom pótolni! Onnantól jól aludtam. Aztán persze felkeltem, megreggeliztem, kicsit rákészültem a futásra, aztán irány a pálya! Jöhet a következő kihívás!

Hát, bevallom őszintén, ez most túl nagy falatnak bizonyult. Az, hogy nem élveztem, a legplasztikusabb megfogalmazás. Az egyetlen örömöm belőle talán, hogy sikerült visszafognom magam az első kilométeren: 6:09-et futottam, igaz utána se sikerült tartani a ritmust, messze ez volt a legjobb részidőm. A tempómról úgy általában annyit, hogy a Tüskésréten épp velem egyidőben kint tartózkodó, a zebrán átfutásra gyúró Uránvárosi Nyugdíjasegylet némelyik virgoncabb tagja is lehagyott, porcelánmosolyt villantva rám. Szó szerint. Erőtlen voltam, bedugult az orrom, féltem gyalogolni, nehogy megint begöthösödjek, ráadásul a negyedik 11 percesen már nemcsak a forgóim körül éreztem fájdalmat (amivel megtanultam már együtt élni), hanem a hátam alsó részén is, a keresztcsontomál. Non plus ultra: szombaton elfelejtettem visszaállítani futásra a Runtasticet, így "séta" üzemmódban mért. Mondjuk, olyan is volt. Abba is hagytam az egészet a francba az ötödik kör után, abban a pillanatban, hogy megvolt a hat kilométer. Utána még alaposan átnyújtottam az izmaim, különös tekintettel a piriformisomra, aztán osontam szépen haza. Remélem, ez volt a legrosszabb edzésnapom, s innentől már csak felfelé vezet az út. Említettem már, hogy utálok reggel futni?

 

<< Az előző hét eseményei                     A következő hét eseményei >>

 

A bejegyzés trackback címe:

https://halamita.blog.hu/api/trackback/id/tr5612889458

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása