Tegnap, miközben néztem a Manchester United - West Ham FA-kupa meccset, a nejem átment a szobán, és rám pillantva megkérdezte: "Ennyire szörnyű?". "Még annál is rosszabb!" - válaszoltam. "Gyakorlatilag nézhetetlen." Azért mégis végignéztem, és (egykori) tanárként jól le is osztályoztam a produktumot. Mivel szinte egész évben nem bírtam összeszedni a lelkierőm egy unitedes poszt megírására, az értékelés és a kiosztott "jegyek" nem kizárólag erre a mérkőzésre értendők - bár mint cseppben a tenger, a tegnapiban benne volt az egész manchesteri szezon.
Kezdők
David de Gea. A Manchester United jelenlegi egyetlen világklasszis játékosa, aki a maga posztján benne van a TOP 5-ben, bármiféle összevetésben. A gólról nem tehetett, bár tőle nem lett volna elképzelhetetlen bravúr, hogy kifogja. Emellett volt egy-két nagy védése, és úgy általában jól áll a lábán. Amiben még mindenképpen fejlődnie kell, az a támadásindítás, ebben még Romero is jobb nála. Spanyolfal. 8/10
Guillermo Valera. Végre van egy manchesteri jobbhátvéd, aki be tud adni, már csak védekezni kéne megtanítani. Néha negyed térfélnyi lyuk maradt mögötte szabadon, amit egy nem nem West Ham szintű ellenfél könyörtelenül kihasznált volna. Ettől eltekintve gyors, harcos, ügyesen szerel, jól cselez és passzol, pont annyival jobb előrefelé, mint amennyivel Darmian erősebb védekezésben. Félmegoldás. 6/10
Chris Smalling. Már a tavalyi év végén egyre jobban játszott, ebben a szezonban pedig egyértelműen a legjobb belső védővé nőtte ki magát a csapatban. Igaz, komoly konkurenciával nem kell megküzdenie, de a vele szembeni elvárásokhoz képest (is) kiemelkedően teljesít. Az utóbbi időben fáradni látszik, a sérülése is visszavetette kicsit a lendületét, de még mindig benne van abban a két-három emberben, akiknek feltétlenül szerepelnie kell a kezdőben. Oszlop. 7/10
Daley Blind. Személy szerint nagyon szeretem az intelligens játékát, de egyértelmű, hogy semmi keresnivalója belső védő poszton - sem a fizikuma, sem a gyorsasága nincs meg hozzá, legalábbis United szinten. Ráadásul ő kapja a legnagyobb meccsterhelést az egész csapatban, és ez egyre jobban tükröződik a teljesítményén. Ettől függetlenül, ha megelőző szerelésről, támadásépítésről, "jó meglátásról" van szó, még mindig ő az egyik legjobb a keretben. Kakukktojás1. 5/10
Marcos Rojo. Egyszerűen túl darabos balbekknek, meglátásom szerint sokkal kisebb rizikóval járna középső védőként játszatni. Ahová lép, fű nem terem, elég jól fejel, de a támadásépítést jobb lenne arra hagynia, aki ért is hozzá. Ettől függetlenül nem vallott teljesen szégyent, néha még a beadásai is jónak tűntek. Kakukktojás2. 6/10
Michael Carrick. Az egykori West Ham játékosnak sosem a lába, hanem az esze volt fürge, de az utóbbi időben minden tekintetben egyre lomhább, ráadásul egyre hanyagabbá is válik. A szokásos, meccsenkénti egy hajmeresztő passza most is megvolt, kész csoda, hogy elmaradt a büntetés. A menedzsment nem nagyon sürgeti szerződése megújítását, s lassan világossá is válik, miért. Árnyék. 5/10
Ander Herrera. A végtelenül szimpatikus, hajtós játékos a gólpassza mellett bemutatott legalább négy-öt olyan gyermeteg labdaeladást, amiért a megyei bajnokságban lezavarták volna a pályáról. A legnagyobb gond vele az, hogy hiába lót-fut lelkesen, és adja tovább szinte rögtön a labdát (legtöbbször kezelgetés nélkül), ha azt ennyire magas hibaszázalékkal teszi. Emellett védekezésben sokat szerel ugyan, de legalább ennyiszer le is marad az emberéről, így a hatékonysága megkérdőjelezhető. Majdnemklasszis. 6/10
Marouane Fellaini. Az ész a fontos, nem a haj, márpedig a marokkói belgának az utóbbiból van sokkal több - ennyit a játékintelligenciájáról. Körülményes, visszazárásban nem jeleskedik, szerelni nem tud, csak faultolni (eltolni, ellökni, lekönyökölni). Támadásban az előbbiek, védekezésben az utóbbiak miatt nem használható sikeresen. Viszont 194 centije és 49-es lába megkerülhetetlen, és úgy kapja sorra a labdát sokszor tanácstalan (és besz@ri) játékostársaitól, mintha kezdeni tudna vele valamit. De nem tud, ezért halnak el rajta a manchesteri támadások. Idegen test. 4/10
Jesse Lingard. Két tulajdonsága miatt tagja rendszeresen a kezdőcsapatnak: gyors és manchesteri nevelés. A sebességéhez azonban sajnos nem társul megfelelő technikai és cselező képzettség, és a "mi kutyánk kölyke" elvének csak akkor szabadna számítania, ha minden más tekintetben egálra állna vetélytársaival. De a szélső poszton bevethető kerettagok (Januzaj, Young, Memphis, Rashford, Martial) közül mindegyiket jobbnak vagy tehetségesebbnek tartom nála. Külön idegesítő, hogy hosszú percekre képes kivonni magát a játékból, és tegnap Varelát se sokszor segítette ki. Linger. 4/10
Marcus Rashford. Lehet, hogy tapasztalatlanságából fakadó helyezkedési hibái miatt, de jobban tetszik a játéka, amikor a szélről indul. Hihetetlenül gyors, viszonylag labdabiztos is, és bátran vállalkozik versenyfutásra a védőivel. Tíz esetből jó, ha kétszer-háromszor összejön neki, de azokból általában komoly veszély alakul ki. Centerben viszont nemigen tudja megtartani a labdákat, a felíveléseknél sokszor fel sem ugrik a védővel. Az első két meccsén rúgott két gólt, azóta viszont a kaput se nagyon találta el. Hype. 4/10
Anthony Martial. Összességében talán a legjobb idei igazolás, még úgy is, hogy egyelőre csak ígéret, nem világklasszis. De ha a körülmények megfelelőek lesznek, és elkerülik a sérülések, nagyszerű játékos válhat belőle. Két-három év múlva. A pechje, hogy a csodát most várják tőle. Egyelőre viszont csak felvillanásokra képes, és nem tudja kilencven percen keresztül nyomás alá helyezni a védelmet. Ettől függetlenül élmény nézni, mennyire okosan veszi ki részét az összjátékból, a passzai általában jókor mennek jó helyre, a cselei meg vagy hamvukba halnak, vagy fenékre ültetik a védőt. Prodigy. 6/10
Cserék
Bastian Schweinsteiger. A Fellaini-Schweinsteiger csere mutatta meg igazán, mi a legnagyobb baj a Manchester Uniteddel. Amint a német beállt a belga helyére, hirtelen lettek normális passzok az ellenfél térfelén, lett gördülékeny támadásépítés, mélységi mozgások és passzok, átlövések. Mindez legalább annyira Fellaini bűne, mint Schweinsteiger érdeme. Basti lábai talán már kezdenek elkopni, de a szeme és az ütemérzéke még mindig remek. Ha egészséges, mindenképpen a kezdőcsapatban lenne a helye.Karmester. 7/10
Memphis Depay. Hogy mennyire tehetséges, arról André Römer tudna hosszan (és a könnyeivel küszködve) mesélni. Gyors, remekül cselez, dinamit van a lábában, és megvan benne a kellő pimaszság is. Egyedül a fejében nincs rend, ezért kéne neki úgy egy jó pedagógiai érzékkel megáldott edző, mint egy falat kenyér. De nincs (szerencséje), ezért is tud ennyire bűn rosszul focizni. Minden mozdulatáról süt a kiegyensúlyozatlanság. Diszharmónia. 4/10
Matteo Darmian. Pont Valera ellentettje, a defenzív játékban elsőrangú, de támadásban kevés haszna van. Ezért volt teljesen logikus, hogy egy-egyes állásnál, egy behúzódó, támadóit középpályásokra cserélő ellenfél ellen őt hozta be LVG utolsó csereként, mondjuk, Januzaj helyett. Oh, wait... A döntetlen megőrzésére mindenesetre tökéletesen alkalmas volt. Féloldalas. 5/10
Edző
Louis van Gaal. Hol is kezdjem... Talán furcsán hangzik majd a kijelentés, de a Manchester United csapatával szerintem nincs különösebb gond, a keret igenis képes lehet(ne) arra, hogy a bajnoki címért, vagy legalább a dobogós helyek bármelyikéért harcoljon. E törekvésben a legnagyobb akadályt Louis van Gaal képezi, aki egész egyszerűen nem kompatibilis a klub hagyományaival, filozófiájával, de edzőként és taktikusként is elégtelen a teljesítménye. Lassan két éve képtelen összerakni az alapcsapat gerincét, sőt sok játékosnak a még a megfelelő posztját sem találta meg. Márpedig ezek előfeltételei annak, hogy "klappolni" kezdjenek a dolgok, hogy kialakuljon az a játékrendszer, amivel az ellenfelek fölébe akar és tud kerülni. Félreértés ne essék, a mostani, labdabirtoklásra épülő, keresztbe passzolgatós játék nem "taktikai elem", hanem a játékosok tehetetlenségének, az ellenfél védelme megbontására való képtelenségének manifesztációja. Ha úgy tetszik, a Manchester United ugyanazt játssza, mint az FC Barcelona, csak sokkal lassabban, ill. elképzelés és ritmusváltás nélkül. Így aztán marad az alibi, a hibától való rettegés, a tili-tolizás, a nézhetetlen gyötrelem.
A csapat összeállításának folytonos variálása ahelyett, hogy javítana a helyzeten, inkább ront rajta. Bizonyos játékosok rendszeres szerepeltetése (Fellaini, Blind, Lingard) éppolyan kevéssé magyarázható, mint mások mellőzése (Schneiderlin), nem csoda, hogy ez kihat a teljesítményükre, arról nem beszélve, hogy az olyan fiatalok, mint Januzaj, Pereira vagy Depay ezt valószínűleg nehezebben is kezelik rutinosabb társaiknál.
Nem látok bele a játékosok fejébe, nem ismerem az öltözői hangulatot, de nem tartom elképzelhetetlennek, hogy ma legalább annyira frusztráló lehet Manchester United játékosnak lenni, mint a csapat meccseit nézni. Viszont amíg mi a hármas sípszó után kikapcsoljuk a tévét, ők heti hét napon át nem szabadulnak tőle.
A három évre tervezett folyamat kétharmadánál tartva nemcsak az nem jelenthető ki, hogy előrelépés történt volna a játék vagy az eredmények tekintetében, hanem az sem, hogy az irány látszana, a szakmai vezetés által kijelölt út, amelyiken végighaladva megteremtődne az a poszt-fergusoni United, amelyik méltó lesz majd a klub hírnevéhez és hagyományaihoz. Nem vagyok benne biztos, hogy a jelenlegi segédezdő, Ryan Giggs (vagy bárki más) alkalmas(abb) lenne a feladatra, de abban egyre inkább igen, hogy Louis van Gaal nem. És nem hiszem, hogy ezen meggyőződésemen fikarcnyit is változtatna, ha a csapat valami csoda folytán továbbjutna az FA-kupában és az Európa Ligában, illetve bekerülne a legjobb négybe a bajnokságban. Csődtömeg. 1/10
Képek forrása: Internet
