Szegény ember vízzel főz. Ha az a 200 milla a kasszában lenne ahelyett, hogy hiányozna belőle, Ohlde-nk lenne és nem Griffinünk, Krnjic már rég nem itt játszana, Krivacsevics viszont igen. Ez van, emberek, nincs mit tenni.
Én - ezredszer mondom - optimista alkat vagyok, és mindig azt a csapatot szeretem, amelyik az adott évadban a miénk. Hiszek benne, hogy mindenki kiteszi a lelkét, ha pályára lép. A képességeit meghaladni nem nagyon tudja senki sem, ezért a célokat is reálisan kell tekinteni.
Ennek a társaságnak túl nagy falat az Euroliga, ezért be kell érni a tapasztalatszerzés "örömével". Nyilván nem Iványira gondolok, neki van elég, és nem is Quigley-re és Griffinre, akik "átutazó vendégek" szűkebb pátriánkban. Ebben az évadban Fegyvernekynek kell magáévá tennie a vezér szerepét, hiszen ő Dalma kiszemelt utódja; Nagy-Bujdosó Nóra is most igazolhatja, hogy valóban válogatott szintű kosaras, akire lehet csapatot és taktikát építeni (speciel ő a mai mérkőzésen nem játszott). Elsősorban azonban a Sarok-Horváth-Raksányi-Krnjic kvartett meríthet abból a - korához képest - rengeteg játékpercből, amit rendre megkap. Hosszú távon ez még bőven kamatozhat, de eredményeket idén elvárni ebben a sorozatban badarság volna.
Sokan álomvilágban élnek, és még mindig azt hiszik, hogy még mindig ugyanaz a Fekete Sereg vagyunk, akiknek nevét (és játékát) egész Európa rettegte, pedig hol van már a tavalyi Hóden? Ez a keret nem említhető egy napon egyikkel sem azok közül, akik az Euroliga négyes döntőjebe verekedték magukat (néha szinte szó szerint). Számomra meglepő például, hogy mennyien veszik természetesnek, hogy "meg kell ütni a letteket Rigában", pedig már az otthoni meccs sem volt sima.
Ugyanez elmondható a Taranto elleni találkozót megelőző elvárásokról - elsősorban szurkolói oldalon. Persze ismerem a rajongói lélektant, s alaptételét, hogy a jó eredmény után mi vagyunk az istencsászárok, a rossz után meg el kell zavarni még a portást is, csak képtelen vagyok azonosulni vele. A csoport utolsó előttije utazott az listavezetőhöz, melynek minőségi játékosai évek óta együtt játszanak, mégpedig kiegyensúlyozott körülmények közt. Mégis mit vártak?
Jó, harminc pont köztét én sem, ettől függetlenül idegesít a nem hivatalos fórumon - az utóbbi években - eluralkodó közhangulat. Régen érdemes volt oda írni, mert normális hangnemben folyt a diskurzus, és a hozzászólók meghallották a másik hangját. Igaz, akkoriban még futott a szekér, és arról beszélgetni, hogy mennyire k.rva jók vagyunk, mégiscsak hálásabb téma, mint a kudarcok okait boncolgatni. Azóta viszont jöttek a szűk esztendők, és miután az egyetem névadó rektora is inkább elment Euroligát nyerni, végleg megtört a varázslat. Hiába nyert Fűzy Ákos és Zeljko Djokic két kupát és egy bajnokságot, a legyőzhetetlenségbe vetett hit pillanatok alatt elpárolgott, és a helyébe ugyanaz a mások inkompetenciájára mutogató, gyakran erőteljesen személyeskedő magatartás lépett, amit bármelyik egyéb, "hétköznapi" csapat fórumán olvashatott az ember. Ha akart.
De megint nagyon elkanyarodtam. A lényeg, hogy észre kéne venni, hogy a Szeged elleni 30 pontos győzelem nem azt mutatta meg, hogy mennyire erősek vagyunk, hanem azt, hogy a magyar bajnokságban van keresnivalónk - mint ahogy a mai 30 pontos vereség meg azt, hogy az Euroligában viszont nincs. Ezért továbbra sem értek egyet Kond Árpi barátommal, aki vasárnap még azt fejtegette, hogy a soproni meccset be lehet áldozni (minimális különbségű vereséggel), csak nyerjünk Rigában. (Lehet, hogy most már ő sem saját magával...)
Vele ellentétben sokkal fontosabbnak tartom, hogy a legnagyobb hazai ellenlábasunkkal éreztessük: nem adjuk egykönnyen a bajnoki címünket, és a kupáról is legfeljebb csak álmodozhatnak, mint hogy esetleg ötödikek legyünk az EL-csoportunkban. Most őszintén, ki nem sz@rja le, ha már úgyse jutunk tovább? Ennek a csapatnak itthon kell megmutatnia, hogy az, amit a tavalyi döntőben véghez vittek szinte ugyanezzel a kerettel, nem egyszeri szerencsesorozat volt, hanem igenis képesek megismételni, ha a szükség úgy hozza. Ehhez mérten kell a vasárnapi rangadóhoz hozzáállni!
