Az elmúlt évtized valószínűleg legjobb magyar játékosa, az Európa-klasszis Iványi Dalma - a körülmények szerencsétlen összjátékának köszönhetően - hosszú ideje nem tudja képességeit csillogtatni a kosárpályán. Stábunk is kíváncsi volt, mi újság vele, így utánajártunk, hogy áll a rutinos irányító visszatérése. Jellemző módon babasétáltatás közben értük utol - ne feledjük, majd' egy éve fiúgyermeknek adott életet -, és készségesen állt rendelkezésünkre. A beszélgetés a Tovább után olvasható.
- Mikor láthatjuk legközelebb Iványi Dalmát sportszerelésben?
- Remélhetőleg most már hamarosan. Egy hónapja edzek a PINKK-Pécsi 424 csapatával, és amint a papírjaim ügye rendeződik, pályára is lépek.
- Apropó papírok. Ebben a témában mi újság?
- Épp ma küldök fel a Szövetségnek (MKOSZ – a szerk.) egy dokumentumot, akik továbbítják azt a FIBA felé. A török szövetség ugyanis egy félreértés miatt nem hajlandó kiadni a játékengedélyemet.
- Hogy viseled a várakozást?
- Nehezen. Ebben a szezonban még nem játszottam tétmeccsen, hiszen Törökországban csak edzőmérkőzéseken szerepeltem, azóta pedig, ugye, semmilyenen, és ez lelkileg eléggé megvisel.
- Gyanúsan sokáig húzódik ez az ügy, és több fórumon is felmerült már, hogy az MKOSZ nem támogat olyan mellszélességgel, ahogy tehetné. Te hogy látod?
- Amikor jeleztük, hogy a PINKK-Pécsi 424-ben szeretném folytatni a pályafutásomat, a magyar szövetség először, abszolút jóindulatúan a török partnertől kérte ki az engedélyemet, és amikor azok húzódoztak kiadni, mindjárt a FIBA-hoz fordultak jogorvoslatért. Innentől kezdve viszont a személyes ügyem sportdiplomáciai kérdéssé alakult, amiben – ezt sajnos tudomásul kell venni – a törökök jelenleg erősebbek nálunk. Személy szerint bízom abban, hogy mindenki megtesz minden tőle telhetőt az ügyem előremozdítása érdekében.
- Az is megfordult esetleg a fejedben, hogy befejezed?
- A szezon előtt abban gondolkodtam, hogy egy évet még mindenképpen szeretnék játszani, aztán meglátom, hogy megtoldom-e esetleg még eggyel. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy elsősorban külföldön képzeltem el ezt az egy évet, és ezt jeleztem is a PINKK-Pécsi 424 vezetőségének, hogy megfelelő ajánlat esetén élni szeretnék vele, akik ezt korrektül fogadták.
- Jelenleg hogy tekintesz magadra a PINKK-Pécsi 424-el fennálló relációtokat tekintve?
- Játékosként, és ez bőven elég is. Lejárok az tréningekre, ahol kifejezetten jó munka folyik, a lányok hallgatnak az edzőre, kitűnő a hangulat is. Ennél többre nem is vágyom, főleg, hogy így is viszonylag sokat kell utazgatnom, amit össze kell egyeztetnem a családi életemmel. Szerencsére eddig megértőek otthon, és jól viselik az egészet.
- Most, hogy hazajöttél, valószínűleg Te is jobban szembesülsz a pécsi kosárlabdabarátok közt tapasztalható megosztottsággal. Mit szólsz hozzá?
- Valóban magam is hallom, érzékelem, és végtelenül sajnálom, hogy így alakult. Amikor szóba kerül ez a téma, mindig azt hangoztatom, hogy nem a széthúzásra, az ellentétek kiélezésére kéne fektetni a hangsúlyt, hanem vissza kéne térni a kiindulópontra: hogy a kosárlabda legyen ismét a leglényegesebb tényező, és ne a mellékkörülmények.
fotó: Rébay Viktor
