Ha másra nem, arra biztosan jó volt Robin van Persie Unitedbe csábítása, hogy viccesnek szánt, blikkfangos címmel vonzóvá tett blogbejegyzések, újságírói latolgatások özöne árassza el az internetet (és mindenféle írott médiumot). Én sem akartam kimaradni a sorból, és megtörve hosszú, önkéntes hallgatásomat (bloggeri minőségemben) én is hozzáteszem a magam kis gondolatfüzérét Sir Alex legutóbbi, és egyben legmeglepőbb igazolása kapcsán.
Merthogy ki a fenének hiányzott éppen a holland csatár? Egy: támadó poszton elvileg rendesen el van látva az United, Rooneyval, Welbeckkel, Hernandezzel és Berbatovval. Igaz, Owen távozott, de kötve hiszem, hogy az ő "pótlására" vették volna meg potom 24 milláért. Kettő: a skót mester felfogásához képest kissé öregecske a maga 29 évével. Három: elég régóta futkározik a Premier League-ben ahhoz, hogy mindenki tökéletesen tisztában legyen azzal, mennyire sérülékeny (hiszen még egy gólörömbe is bele bír rokkanni hónapokra). Négy: közismert arroganciája miatt kétséges, mennyire sikerül beilleszkednie majd a hagyományosan összetartóként számon tartott manchesteri csapatba. Nincs olyan messze az EB, hogy ne emlékeznénk a hangokra, melyek szerint a holland leszereplés oka az öltözőn belüli villongásokban (is) keresendő, amiben - közösségromboló szerepével - élen járt Robin van Persie. Öt: ha van valami, ami ki szokta húzni a gyufát egy-egy játékosnál (és menedzserénél), akkor az a bérfeszültség. Márpedig a németalföldi biztosan nem aprópénzért akar játszani, könnyen meglehet, hogy háromszor annyi pénzt tehet majd zsebre hetente, mint Danny Welbeck.
Szóval akkor kinek hiányzott van Persie? A válasz roppant egyszerű, s egyben "mindent megmagyaráz": Fergusonnak. Az Öreg elég régóta és elég "jól" űzi a szakmát ahhoz, hogy ha valami teljesen váratlant is húz, hiába tűnik őrültségnek, bízhassunk abban, azért van benne ráció. (Na jó, Bebét most hagyjuk!) Vállalva, hogy az előző bekezdésben leírtak mind igazak, és minden bizonnyal ő maga is tisztában van velük, valamiért csak megvette a németalföldit. Nyomós ok nélkül nem ad ki az ember ennyi pénzt, főleg egy skót nem. A válasz talán a legutóbbi sajtótájékoztatóján általa elmondottakban keresendő, amikor is Fergie azt találta kinyilatkoztatni, hogy van Persie érkezésével az United támadó szekciója a 99-es formációéval vetekedik majd.
Ezek nagy szavak, de lehet bennük valami. A Rooney - van Persie duó talán van olyan jó, mint a Yorke - Cole kettős volt, játéktudásban legalábbis biztosan. Arról viszont már nem vagyok meggyőződve, hogy összjátékban is utolérhetik az etalonnak számító 99-es csapat támadó kontingensét - márpedig annak savát-borsát, erejét és főleg termelékenységét éppen az adta meg, hogy félelmetesen gyorsan tudták tenni-venni a labdát egymásnak (is) a tizenhatoson belül. Az efféle csiki-csukira Berbatovot sokkal alkalmasabbnak tartom van Persie-nél, mert a bolgárnál nagyobb zsugást keveset láttam életemben. Az érezhetően őt felváltani érkező új szerzemény viszont jobban szeret "saját erejéből" gólokat szerezni. Meglátjuk, mire mennek egymással Rooneyval, elsülhet jól is, de rosszul is - ha a két dudás nem fér meg egy csárdában.
A holland érkezése nagy felzúdulást keltett a mágnestábla-fetisiszták (azaz a focidrukkerek kétharmada) körében is, nevezetesen hogy ugyan hogy fog így felállni a Manchester?! Nos, Fergie papa a 99-es csapat emlegetésével ehhez is megadta a kulcsot. Ugyan ki várhatná el tőle komolyan, hogy hetven felett holmi divatos felállás(oka)t kezdjen el alkalmazni, mikor tudjuk, hogy öreg kutya nem tanul új trükköket. (Mondjuk, én szerettem volna, de ábrándozásom hiú remény maradt csupán.)
Szóval, a Ferguson első BL-győzelmét begyűjtő csapat mára már elavultnak számító 4-4-2-es felállásban kergette a bőrt. Ha összevetjük a két kezdőt (az akkori alapcsapatot és a mostani várhatót), pislákolni kezdhet a fény (a tudatlanság alagútjának végén), hogy mire is utazik Sir Alex. A két támadót fentebb kitárgyaltuk, s ha szívünkre tesszük a kezünket, beláthatjuk, hogy "névre" egy Rooney - van Persie csatárkettős ugyanúgy beférne a világ bármelyik klubcsapatának kezdőjébe, mint a Yorke - Cole duó a maga idejében. Itt tehát nincs is gond az összevetéssel.
A túlvégen már kicsit más a helyzet, mert Peter Schmeichel a világ egyik legnagyszerűbb kapusa volt az ezredfordulón, De Gea pedig egyelőre csak "lehet" a 2010-es évek egyik legjobbja. Jó úton halad felé, ez nem vitás, de még hosszú és rögös túra áll előtte. Belső védők tekintetében nagyjából egál a helyzet: Vidic van ugyanakkora klasszis, mint Jaap Stam volt a manchesteri játékosként, és a csúcson túl levő Ferdinand is tudja még azt, amit Ronny Johnsen hozott a legjobb formájában. Bal bekkben Patrice Evra és Dennis Irwin más és más szempontból klasszis és alapember, itt is kijöhet a döntetlen közeli eredmény, de ha a jobbhátvéd posztját nézzük, hiába nem volt soha egy labdazsonglőr Gary Neville, Rafaelt (vagy bárkit, akit jelenleg itt játszathat a Mester - legyen szó Phil Jonesról vagy Chris Smallingról) akkor sem lehet egy napon emlegetni vele.
S hogy mi a helyzet a fergusoni csapatok kulcsposztján: a széleken? Akárhogy nézem, csűröm-csavarom, David Beckham és Ryan Giggs külön-külön is egy klasszissal magasabb kategóriát képviselt az Antonio Valencia, Ashley Young pároshoz képest, együtt pedig végképp. Félreértés ne essék: Valencia és Young is jó játékos, csapatuk erősségei közé tartoznak, de futballtudásukat a két manchesteri ikonnal egybevetve valahol a Salieri-Mozart összehasonlításnál kötnénk ki. Mesteremberek és művészek.
Na, és akkor belső középpálya, merthogy van Persie kapcsán (is) ez váltotta ki a leghevesebb vitákat. Ha akarom, Michael Carrick akár a 99-es Roy Keane aktuális alter egója is lehet, bár Ferguson kézzel-lábbal szokott tiltakozni az ellen, hogy a keményfejű ír védekező középpályást játszott volna valaha is. Lelke rajta, ha nekem kéne egyvalakit megneveznem az akkori alapcsapatból, akinek legfőképpen a labdaszerzés, az ellenfél útból történő eltakarítása és megfélemlítése volt a feladata, akkor az bizony az ex-kapitány lenne. Hogy kettejük közül melyik a jobb játékos, azt hiszem, nem kérdés (Keane), de nem szabad lebecsülni Carrick erényeit sem, aki az elmúlt esztendők egyik legmegbízhatóbb szürke eminenciása volt a Manchester Unitednek.
Egyetlen poszt maradt, egyetlen ember "keresi párját": a 99-es csapat esze, egy bizonyos Paul Scholes. Ha tréfával akarnám elütni a dolgot, azt mondanám, hogy az akkor Scholes mostani megfelelője nem más, mint Paul Scholes, ami igazából nem is vicces, hiszen még most is aktív, a térdei pedig többet koptak, mint a játéktudása. Egy dolog miatt nem számít igazán esélyesnek önmaga helyettesítésére: hiába gondolkodik ugyanolyan gyorsan (és lát ugyanolyan fantasztikusan a pályán), mint annak idején, a megvalósítás már nem megy ugyanazzal a sebességgel. Sic transit gloria mundi.
De ha ő nem, akkor ki? Erre kétféle választ tudok elképzelni. Az egyik, hogy Ferguson keresztbe teszi az ujjait, és berakja Sindzsi Kagavát. Alkatukban amúgy nem sokban különböznek, a japán is borzasztóan érzi és érti a játékot, tudja, mikor kell szabadulni a labdától, és hova kell tenni azt, becsúszni pedig mindenki képes Scholesyhoz hasonlóan megtanulni, merthogy ő sose sajátította el ezt a játékelemet. Félő azonban, hogy ilyen felállásban a Manchester előbb-utóbb azt a taktikát lesz kénytelen követni, hogy rúgjon eggyel több gólt az ellenfelénél, merthogy a komolyabb csapatok úgy fognak átrohanni a középpályáján (annak is a bal felén), mint Mo Farah a célvonalon.
A Dortmundból igazolt játékost viszont tényleg kár lenne kihagyni, ezért könnyen meglehet, hogy Ferguson a biztonság és a masszívabb szűrőtevékenység érdekében beáldoz valakit, és Tom Cleverleyt állítja be Scholes "helyére", és Kagavát a bal oldalra. Ez ismét két variációt eredményezhet: ha Young marad ki, akkor a szélsőjáték gyengül, de marad a két csatár (ezt leginkább az otthoni rangadókon tudom elképzelni), de ha Ferguson a biztos védekezésből indított kontrákkal szeretne operálni (tipikus szituáció a keményebb idegenbeli találkozókon), akkor öt középpályás mellett egy igazi támadó maradna. Aztán hogy ez 4-5-1, 4-2-1-3, esetleg 4-4-1-1 lesz-e, úgyis meccsszituációról meccsszituációra változik majd.
Vagyis akárhányan feltalálhatják a spanyolviaszt újra és újra, Fergie papa továbbra sem hajlandó lemászni a bejáratott bicikliről, melynek nyerge szinte összenőtt az ülepével az elmúlt 25 manchesteri évében, és tovább csinálja azt, amihez nagyon ért: egy jó bevált játékrendszerhez keres megfelelő játékosokat. Ha az idei két (nagy) igazolását nézem, akkor azt kell mondjam, ha a 99-es álomcsapat újraépítése a célja, akkor jó úton halad, mert mind Kagava, mind van Persie képes lehet Scholes és Cole örökébe lépni. Ha viszont arra gondolok, hogy talán ez lesz az utolsó éve az Old Trafford hazai kispadján, akkor azt kell mondjam, nem fog történelmet ismételni, mert a legjobb csapatának tartott BL-győztes gárdából csak nagyon keveseket szorítanának ki a maiak. Mindenesetre kíváncsian várom az új évadot, lesz mit nézni, az egyszer biztos.
fotó: Internet
