Csak nagyon felületesen követem a #loveislove kampányt (és ellenkampányt), de meglep, hogy a feeden mennyire túltengenek a homofóbozó posztok, miközben egy twitterezőre sem emlékszem, amelyik magából kikelve követelte volna a Coca-Cola gyárak bezárását. Bár lehet, hogy nem megfelelő embereket követek.
Mindenesetre nekem is van véleményem a dologról, csak eddig megtartottam magamnak. Viszont tegnap délután kénytelen voltam színt vallani, amikor a fiam felhozta a témát, miközben gyomlálgattunk a kertben. A kölyök a tinédzserek lelkesedésével szállt fel a Fideszt szidalmazók bandwagonjára, mondván, hogy mekkora hülyeség az már, hogy valaki csak azért ne igyon többé kólát, mert az a homoszexualitást reklámozza.
Én viszont már öreg vagyok, kicsit lassabb a tempóm. Picit elgondolkodtam a dolgon aztán azt válaszoltam neki, hogy bár ritkán iszom, de szeretem a kólát, és ezen semmilyen reklámkampány nem fog változtatni, és ha megkívánom, bizony venni fogok magamnak egy üveggel. Viszont azt is meg tudom érteni, hogy valakit zavarnak a plakátok, és az általuk közvetített üzenetek.
Merthogy több is van belőlük, és jelentős részükkel az égvilágon semmi bajom nincs. A szerelem, az szerelem - tény és való. Legyél alacsony vagy magas, sovány vagy kövér, európai vagy afrikai, gazdag vagy szegény, árja vagy zsidó - ugyanúgy alapvető jogod szeretni és viszontszeretetben részesülni, és az érzést a világért sem irigyelném el senkitől. És igen, a homo-, tansz-, pán- és mindenféle egyéb más szexuálisokat is nemcsak, hogy ugyanúgy megilleti, de biztos vagyok benne, hogy ők is éppúgy képesek megélni ezt a csodálatos érzést, mint bármelyik heteró - vagy akármelyik élőlény, amelyik képes dopamint termelni, ha már itt tartunk. (És a kör talán itt még nem is zárul be.)
Ami viszont zavar, hogy az állításnak van egy olyan jelentésárnyalata is, amelyik nem az elvitathatatlan jogról szól, hanem az egyenlőségtételről. Amelyik azt sugallja, hogy az "ugyanúgy" az valójában "ugyanaz" is egyben. Azt, hogy mi legitim, helyénvaló és mi nem, általában az adott kultúra, társadalmi beágyazódás és a vonatkozó szabályozások döntik el. De attól, hogy egy adott korban mit tartunk jónak és elfogadhatónak, még nem jelenti azt, hogy az - abszolút értelemben - úgy is van. Mondok egy példát: százötven évvel ezelőtt úgy tartották, hogy a gyerek kisméretű felnőtt, ma ennek szinte a fordítottját véljük igaznak.
És ha már gyerekek és példák, visszakanyarodnék a tegnap délutáni beszélgetéshez. A kölyöknek azt hoztam fel, hogy mit szólna ahhoz, ha úgy akarnám megtanítani focizni, hogy közben tojáslabdát vinnék magammal. Merthogy a foci az foci, a labda meg labda. Ugyanazok, nem? Ja, hogy van amerikai foci és európai foci, és az egyiket ilyen, a másikat olyan labdával játsszák, és hogy nem kéne összekeverni a kettőt? Most akkor mégis van különbség? Nem "ugyanazok"? Tényleg? Na, ez a problémám a reklámmal is.
Nem tartom magam homofóbnak, nem utálok senkit csak azért, mert nem olyan a szexuális beállítottsága, mint az enyém. Ugyanígy nem a bőrszíne, a nemzeti identitása, a rassza, a politikai nézetei alapján ítélem meg az embereket, hanem a cselekedeteik alapján. Amit viszont nem szeretek, az a csúsztatás. Amikor a Manchester Unitedre azt mondják, hogy top csapat, vagy hogy Magyarországon dübörög a gazdaság. Vagy amikor azt akarják belém sulykolni, hogy az egyneműek közötti szerelem ekvivalens a biológiailag kódolttal. Merthogy nem az. És kíváncsi lennék, vajon a Coca-Cola helyeslően bólogatna-e ahhoz, ha a Pepsi előjönne egy olyan reklámkampánnyal, hogy a "kóla, az kóla".
MEGJEGYZÉS:
Az illusztrációként használt bélyegkép nem tükrözi a saját véleményemet, és nem is vállalok felelősséget érte. A forrása: https://me.me/i/love-is-love-respect-1348808
