A következő hír jelent meg a cseh hírportál, az idnes.cz weboldalán:
Új játékossal erősített az USK az Euroliga rájátszására: a magyar Vajda érkezik
A ZVVZ USK Praha új erősítéseként érkezik Vajda Anna, a magyar magasember. A prágai klubba a Fenerbahce csapatától érkezik, egyelőre a szezon végéig.
A csapatba, mely jövő héten a Taranto ellen kezdi meg küzdelmeit az Euroliga rájátszásában, a sérült Michaela Ferančíková pótlására érkezik. Ferančíková múlt szerdán, az utolsó csoportmérkőzésen szenvedett súlyos bokasérülést a Galatasaray pályájén, és a klub menedzsere, Marek Kučera elmondása szerint két-három hónapot kénytelen kihagyni. Ezért az USK vezetése sürgősen pótolni kívánta a játékost, és a választás a 26 éves Vajdára esett.
"Négy lehetőség közül kellett választanunk, és végül Anna mellett döntöttünk. Először is jól ismerjük, gyorsan megegyeztünk a feltételekben, és tetszett nekünk a hozzáállása is.” – mondta Kučera. Az egyezségben jelenleg viszont nincs benne a jövő szezonra vonatkozó együttműködés. Vajda, a 190 cm-es center azt reméli az átigazolástól, hogy sokkal több lehetőséghez jut majd, mint a sztárokkal teletűzdelt Fenerbahcénél, ahol a cseh válogatott kapitánya, Hana Horáková is pattogtat.
A török klub az elmúlt hetekben megszabadult a doppingbotrányba keveredett amerikai Diana Taurasitól, s ugyancsak felbontotta szerződését az ausztrál Penny Taylor is – családi okokra hivatkozva. Vajda szenvedett a Fenerbahce csapatánál, az Euroligában mindössze 6 mérkőzésen lépett pályára, és nem egész 3 pontot átlagolt mérkőzésenként. Ugyanakkor előző állomáshelyén, Pécsett ellenállhatatlan volt (15 pontos és majdnem 6 lepattanós mutatói voltak). "Ő maga akart távozni a Fenerbahcétől, így az USK ajánlatát nagy lehetőségként tekinti” – mondta Kučera. A csúcskategóriás török klubba – mely egyedüliként tartja veretlenségét a mezőnyben – egyébként honfitársa, Rátgéber László vitte el, aki a csapat vezetőedzője.
Vajda Anna érkezésével 10 fősre bővült az USK egészséges játékosainak köre, vagyis elérte azt a minimális létszámot, mely kötelező mindennemű, a FIBA által szervezett versenysorozatban. A klubot ellenkező esetben pénzbüntetés fenyegette volna. Az prágai klub legújabb légiósa valószínűleg kedden csatlakozik a többiekhez, és remélhetőleg már a szerdai bajnokin pályára léphet Hradec Královéban. Az USK csapatkapitányi posztját mindeközben Markéta Bednářová örökölte Ferančíkovától, aki ezt a szerepkört már be is töltötte a Trutnov elleni bajnoki találkozón.
Forrás: idnes.cz
Vajda Anna távozása a Fenerbahcétól némiképp váratlanul ért, de összességében egyet tudok vele érteni: igazi sportember, játszani akar, nem trófeákat gyűjteni, meg akarja mutatni, hogy jó kosaras, és inkább alább adja anyagi igényeit, mintsem hogy a pénzét számolgatva ücsörögjön a kispadon. Megemelem kalapomat a hozzáállása előtt, kíváncsi lennék, hányan cselekedtek volna hasonlóképp. De hát Nusit pont azért szeretjük, amilyen. Sok sikert kívánok neki a továbbiakban, remélem, hasonlóan borsot tud törni majd a Taranto orra alá, mint ahogy azt hátrahagyott barátnői tették a múlt héten.
Nem tudok ugyanakkor szó nélkül elmenni amellett, hogy ő már a sokadik pécsi játékos, akinek nem igazán jött össze a légióskodás. Mert bármennyire is európai klasszis Iványi Dalma, a WNBA-ben koránt sem tudott olyan maradandót alkotni, mint arra képességeiből, játéktudásából és az Euroligában nyújtott teljesítményéből következtetni lehetett volna. Valószínűleg Nagy-Bujdosó Nóra sem fogja sportpályafutása legszebb éveiként emlegetni Bourges-i időszakát. Nagy reményekkel - ám általános szakértői vélemények alapján kicsit korán - távozott Franciaországba, ahol aztán többnyire a padot koptatta, és amikor pályára került, sem tudta kiharcolni tartósan helyét a rotációban. Az más kérdés, hogy szakmailag annyit mindenképpen profitált, hogy megtanították négyest játszani, aminek (most már) egyformán örülnek Zeljko Dokiccsal. Fegyverneky Zsófia távozását még meg is lehetne magyarázni (többféle szempontból is), viszont az is kétségtelen tény, hogy Brnóban nem tudta hozni azt, amit tőle elvártak (és nagy valószínűséggel saját maga is önmagával szemben), és a fejlődésében bekövetkezett törést mi sem mutatja jobban, mint a tavalyi szezonja, melyben sokáig csak kereste régi önmagát. (Szerencsére azóta megtalálta, sőt, tovább is fejlődött, így teljesen megérdemelten nyerte el az év kosárlabdázója címet.) De a légiósélet nem volt kifejezetten sikertörténet Turóczi Nikolett, Török Szilvia vagy akár Ujvári Eszter számára sem (aki szintén nem tudott a pécsi magasságokba emelkedni).
Óhatatlanul felmerül a kérdés: hogy lehetséges az, hogy a Lauberben sokra taksált, helyenként ikonként tisztelt játékosok más környezetben nem tudják ugyanazt a produktumot letenni az asztalra, mint Pécsett? Azt hiszem, erre csak elnagyolt, pontatlan válaszok adhatók, olyanok, mint "nem mérték fel reálisan saját valós értéküket", "nem a megfelelő időben/helyre távoztak", "nem számoltak egy gyökeresen eltérő közeg passzív ellenállásával", és más hasonlók. Én a magam részéről úgy gondolom, hogy azért sztereotipikusak és közhelyesek ezek a válaszok, mert - bár kétségtelenül van igazságtartalmuk - nem fedik le a teljes összképet (értelmezési horizontot).
Éppen ezért inkább megfordítanám az egész kérdéskört, és homlokegyenest ellenkező szemszögből közelítenék hozzá. Az én kérdésem az, hogy miért van az, hogy a máshol mellőzött, kizsigerelt, lesajnált játékosok Pécsett óriási értékei voltak csapatuknak, és visszatérésük után újra azokká tudtak válni, és tökéletesen megállták helyüket a legnehezebb európai versenysorozatban is (nem beszélve a hazai pontvadászatról)? Többek között azért "jó" kérdés ez, mert erre történetesen tudni vélem a választ is: ezek a játékosok itt vannak "otthon", ezt a környezetet ismerik a legjobban, az itteni (korlátozott) lehetőségek valósággal rákényszerítik őket, hogy (már csak becsületből) is tudásuk legjavát nyújtsák, s ami még fontosabb, egy többezer fős család tagjai, mellyel együtt lélegeznek, együtt dobban a szívük. Igen, ez az a bizonyos "pécsi szív", mely egy zsoldosi logika számára értelmezhetetlen, viszont a Lauberben mégis kialakult és működik. (Az egyetlen légiós, akit ez igazán megérintett, Jolka volt, de őt - mint beceneve is mutatja - tiszteletbeli pécsivé fogadta minden meccsre járó.)
Nem hiszem, hogy Iványi Dalma bármelyik más csapatban az EL-alapszakasz gólpasszkirálynője tudott volna lenni ennyi idősen, s azt sem, hogy Fegyverneky Zsófia odáig jutott volna játékerőben, ahol most tart, ha Brünnben marad, de szinte biztos vagyok abban, hogy Vajda Anna úgyanúgy a Pécs húzóembere lesz, mint bármikor korábban, miután hazatért. Mert nemsokára hazatérsz, ugye? Mi várunk szeretettel!
Az addig hátralévő fél évben pedig nagyon szurkolunk, hogy újra nagyszerű formába lendülj Prágában.
