Bármilyen meglepő, nemcsak fordítani szoktam, néha főzök is. Sőt, ha jobban belegondolok, nem is olyan néha. A Bika jegyében születtem, így tán nem túlságosan meglepő, ha szeretem a hasamat, és viszonylag fiatal koromban rájöttem, ha valamit a saját ízlésem szerint szeretnék elkészíteni, nekem kell kezembe vennem a főzőkanalat. Kora kamaszkorom óta kuktáskodtam édesanyám mellett a konyhában, a különféle (pince)pörköltek elkészítésének csínját-bínját, apróbb-nagyobb titkait pedig Szegi Győzitől, eme nagyszerű étek mesterétől lestem el.
Általában ösztönszerűen, a megérzéseimre és szaglásomra hagyatkozva szoktam főzni, aminek nagy előnye, hogy az ételek nem válnak unalmassá, hiszen az alapvető elkészítést mindig megcifrázom valamivel. Sajnálatos módon ez egyben a hátulütőjét is jelenti "szakácsművészetemnek", hiszen egyrészt nem mindig sikerül beletrafálnom a tutiba, másrészt ha össze is jön valami ínycsiklandozó kombináció, a legközelebbi alkalomra tutira elfelejtem. Ezért gondoltam arra, hogy időről-időre, amikor a család asztalára egy olyan általam készített fogás kerül, ami mindenki elismerését elnyeri, leírom, mielőtt elmosogatnám az utolsó nyomait is, hogy legközelebb is elővehessem. És naná, hogy kirakom a blogomra is, hadd szerezzek vele örömet másnak is. A "Kedvenc kajáink" cím remélhetőleg sorozattá nemesedik majd, s ennek első állomása egy végtelenül egyszerű, ám annál ízletesebb étel, a lencsegulyás. Nézzük akkor, mi is kellhet hozzá!
Lencsegulyás
(elkészítési idő: kb. 1,5-2 óra)
Hozzávalók:
1 zacskó lencse
30-40 dkg füstölt hús (tarja, oldalas, kolbász)
1 fej hagyma
3 gerezd fokhagyma
2 sárgarépa
1 fehérrépa
2 húsleves kocka
1 db burgonya
fűszerek: pirospaprika, (só), bors, Erős Pista, petrezselyem
víz
Elkészítés:
A zacskó lencsét (azt hiszem, 300 grammos egy csomag) előző este bő vízben beáztatom, s beleteszek 2 teáskanál sót is. Másnap összevágom a hagymát és a különböző füstölt húsokat, majd egy jó nagy lábosba olajat öntök, amin kissé megpirítok egy kis húsos szalonnát, majd beleteszem a hagymát. Lassú tűzön, fedő nélkül pirítom meg - akkor lesz jó, amikor már nem roppan, ha össze akarom nyomni a főzőkanállal. Közben megpucolom a három fokhagymát, és amikor jó a hagyma, az elsőt belenyomom fokhagymanyomóval. Fél percig kevergetem, ezután leveszem a lábast a tűzről, egy púpozott teáskanál (vagy csapott evőkanál) pirospaprikát szórok rá, elkeverem, majd hozzáöntök kb. 1 dl vizet. Jó alaposan összekeverem, és a kásás állagú alapot visszateszem a tűzre. Amint forrni kezd, beleöntöm a füstölt árut, összekeverem, hagyom kicsit pörkölődni, megint összekeverem, pörkölöm, keverem... szóval kicsit eljátszom vele. A füstölt hús - az egyéb pörkölthúsokkal szemben - sok levet nem ereszt, úgyhogy teszek hozzá egy kevés (kb. 1 dl) vizet, és hagyom rotyogni.
Közben összevágom a sárga- és fehérrépát, azt is beleöntöm, és mehet utána a lecsepegtetett, megduzzadt lencse is. Felöltöm annyi vízzel, hogy bőven ellepje (és még maradjon kb. 2 centi föle is), majd felforralom. Forrás után belenyomom a két másik fokhagymát, teszek hozzá egy kávéskanálnyi Erős Pistát (a gyerekeim szintén imádják a pikáns ételeket), borsot, a két húsleveskockát és a petrezselymet. Összekeverem, leveszem a lángját, és hagyom összefőni. Tízpercenként megkeverem, és a harmadik-negyedik alkalommal meg is kóstolom. Ha kell bele só, teszek, de általában nincs rá szükség, sőt! Körülbelül egy óra elteltével belereszelem a megpucolt közepes méretű burgonyát (a legkisebb lyukú sajtreszelővel), és hagyom belefőni. Ez egyrészt elveszi a sós ízt, amit a füstölt húsok előszeretettel kiadnak magukból, másrészt szépen besűríti, "gulyás állagúra" változtatja az addig inkább sűrű levesnek látszó ételt. Negyed óra múlva újra megkóstolom, majd még egyszer, és amint jó a hús és a lencse, lekapcsolom.
Ízlés szerint kenyérrel, tejföllel fogyasztható ez az egyszerű, ám annál nagyszerűbb egytálétel!