Nálunk, ha karácsony, akkor halászlé. Ádám-Éva napkor nem szoktunk húst enni, úgyhogy halat fogyasztunk mindenféle formában és mennyiségben. Reggelire savanyítva, vacsorára rántva, ebédre pedig főzve. Ezt a klasszikus, elvileg végtelenül könnyen elkészíthető ételt nagyon szeretjük, ehhez képest - meglepő módon - egészen sokáig nem tudtam (jól) összerittyenteni. Az oka egyszerű: a karácsonyi hallé elkészítése tradicionálisan édesapám feladata, aki viszont nem egy konyhatündér, és jó darabig én is az általa alkalmazott receptet próbáltam, amikor átvettem tőle a stafétabotot.
Ez a felállás addig működött, amíg drága feleségem, e kitűnő étek nagy rajongója, először nálunk nem töltötte a Szentestét. Nagy reményekkel ült le ebédkor az asztalhoz, és meglehetősen csalódottan állt fel tőle. Ha jót akar az ember magának, igyekszik kedvében járni élete párjának, így aztán nekem sem maradt más választásom, mint megtanulni "rendes" halászlét főzni.
Hogy mit értünk "rendes" alatt, tájegységenként változik Magyarországon. A klasszikusnak tekinthető két alapfajta a szegedi és a bajai, vagy ha úgy tetszik, a tiszai és a dunai. Eleinte az előbbivel próbálkoztam, mivel jobbik felem a sűrű levű, tészta nélküli felállást részesíti előnyben, de a passzírozással mindig meggyűlt a bajom (macerás is volt, hosszadalmas is, és rendre tönkretettem a passzírozót), ezért nagyon megörültem, amikor Soma barátomtól sikerült ellesnem, hogyan tudok fáradságos gyömöszkölés nélkül is megfelelő állagú halászlét készíteni. Íme, a recept:
Hozzávalók:
2 kg hal (elsősorban fej és farok) - minél többféle halból készül, annál ízletesebb
5-6 halszelet
2-3 nagyobb fej hagyma
2-3 l víz (minél kevesebb a víz, annál sűrűbb lesz a lé)
3-4 halászlékocka (opcionális, ha sokféle a hal, elhagyható)
2 leveseskanál pirospaprika
3 csapott teáskanál só
A kezdetek inkább a bajai vonalra emlékeztetnek: a halat, hagymát vízzel felöntve felforraljuk, beletesszük a sót és a halászlékockát, és lobogó lángon főzzük. Közben besózzuk a félretett halszeleteket. A forrástól számított háromnegyed óra elteltével levesszük a lábast a tűzről, a kiemeljük a szétfőtt haldarabokat, a húst leszedegetjük a csontról, előbbit szétnyomkodva visszatesszük a lébe, utóbbi kidobjuk. A lébe beletesszük a pirospaprikát, jó alaposan átkeverjük, majd visszatesszük főni, egészen addig, míg a gőzbe tartott kezünk ragacsos nem lesz. Ekkor beletesszük a besózott halszeleteket, nagyjából még tíz percig főzzük, és kész is a fejedelmi étel.
Kiegészítésként két dolgot ajánlanék. Az egyik, ha szeretnénk igazán sűrűvé tenni a levet, a halászlé mellé tálalt tészta főzőlevéből tegyünk félre egy fél bögrével, és a csontok kiszedése után tegyük hozzá a halászléhez. A másik, hogy ha valaki csípősen szereti, a halléból szedjen ki egy merőkanállal, és egy kis edénykében forralja össze darabokra vágott csípős paprikával (vagy cseresznyepaprikával) - így aztán ízlés szerint lesz erősíthető a halászlé. Vigyázat! Egy kiskanálnyi ebből a csípős léből is meg tudja bolondítani a levest!
