Megmondom, mi bajom ezzel az idei Manchesterrel. Ahhoz képest, hogy egy középszerű edzőt top kategóriásra cseréltek, a játékosállományt laza 150 millából upgrade-elték, valahogy mégse kezdett el szárnyalni a csapat. Tudom, tudom, a(z új) játékosoknak össze kell szoknia, el kell sajátítania a holland mester sajátos filozófiáját, és mindehhez idő kell, de az a gond, hogy egyelőre az ív se látszik. Görbe van, csak nem emelkedő tendenciát mutat, hanem erőteljesen hullámzót. Ennek pedig oka van. Szerintem több is.
Elsőként a sérüléseket illik említeni - a Vörös Ördögöket példátlan pechszéria sújtotta eddig a szezonban, bár, ha jobban belegondolok, a korábbi években is akadt hasonló szintű negatív sorozat, mégse hatott ki ennyire a játékra. Másodsorban tényleg nem megy egyik napról a másikra egy gárda összerakása, összeszokása. Csapatsportoknál már csak így megy ez. Harmadsorban pedig, és elsősorban erről szeretnék a továbbiakban írni (valamint erre utal a bejegyzést indító mondat), a testidegen, s mégis erőltetett játékrendszer, a manchester-szurkolók közt lassan szitokszóvá avanzsáló 3-5-2 a hunyó.
Köztudomású, hogy Angliával klub- és válogatott szinten egyaránt összekövesedett a hagyományos 4-4-2-es felállás a fejekben, de a pályán is. A ködös Albionban ezt szívják az anyatejjel magukba a csecsemők, a kis lurkókba ezt verik bele (ma már csak képletesen) a korosztályos edzők, és ha baj van, a háromoroszlános mezt viselők is erre állnak vissza zsigerből, utolsó mentsvárként alkalmazva. A Manchester Unitedre az elmúlt majd három évtizedben ez különösen jellemző volt, hála egy tradicionalista zseni, bizonyos Sir Alex Ferguson ténykedésének. De erről már írtam korábban.
A Louis van Gaal által újra és újra bevetett 3-5-2 úgy áll a csapaton, mint tehénen a gatya. A zömében angolokból (britekből) álló védősor (Jones, Smalling, Evans, McNair, Blackett, Shaw) sokszor láthatóan azt se tudja, hogy helyezkedjen, és amíg tipródnak (ideillő a mondás: bámul, mint borjú az új kapura - ha valaki látott már ilyet élőben, tudhatja az igazát), az ellenfél köszöni szépen és gólokat lő. A középpálya szélein szerepeltetett, ún. wingbackeket illetően se sokkal jobb a helyzet - ide olyan játékos kéne, aki legalább olyan jól védekezik, mint amennyire meg tudja húzni az oldalvonal mellett. Sajnos a jelenlegi keretben inkább olyanok szerepelnek ezen a poszton, akiknek egyik sem megy igazán. Belül három középpályásnak kéne szűrnie, loholnia, osztogatnia, de valahogy ez se akar összejönni. Azt egyébként el kell ismerni, hogy a maródiak okozta nagy fluktuációt ez a csapatrész sínylette meg leginkább. A két támadó tulajdonképpen háborítatlanul végezhetné a dolgát, de hiába a bemozgások, lyukra futások, ha a mögöttük lévő katyvaszból nem jön a labda.
Ha megnézzük a legutóbbi, Southampton elleni meccs összeállítását, az eredmény ismerete nélkül is sejthető (volt), hogy sok jóra nem lehetet(ett) számítani. Igazából persze nem is az összeállítással, hanem a felállással van a probléma. De Gea a kapuban még oké, de a Jones, Smalling, Blind trióból egyedül a fiatal holland mozog otthonosan a háromvédős rendszerben, és ő is hosszú kihagyás után játszotta első meccsét. (Nem is rosszul, mellesleg.) Valencia, a jobb oldali wingback hajdanán jobbszélső volt, most nem tudom mi, de előre impotens, hátrafelé pedig komoly veszélyforrás. A túloldalon Shaw klasszikus balbekk, és túl fiatal ahhoz, hogy rutinból magas szinten produkáljon egy számára idegen poszton. (Evrának egyébként szerintem feküdt volna ez a pozíció.)
Középen Carrick a helyén van, nem véletlenül nevezte Fergie mester nemrégiben a legjobb angol szűrő középpályásnak. Igen ám, csakhogy mellette az a Rooney feszít(ett) loholó, box-to-box halfként, akinek semmi keresnivalója nem lenne a kezdőkör környékén, lévén vérbeli gólvágó, arról nem beszélve, hogy a karácsonyi kemény sorozat az ő teljesítményét vetette vissza leginkább. Úgy is fogalmazhatnék, az utóbbi időben kifejezetten gyengén játszik. Mata irányítóként nem vall szégyent, de nem is tündököl, valahogy nála sem klappol minden, ráadásul túlságosan kiegyensúlyozatlan: egy-egy jó megoldását, nagyszerű védőmunkáját követően hosszú percekre képes eltűnni, meg se lehet találni labdával.
Elöl a labdát mostanság többnyire csak nyomozó (és hírből ismerő) Robin van Persie légüres térbe mozog be, de hiába várja, hogy a társak észrevegyék, és mellette - láss csodát! - a világmegváltó, villámléptű szélső, izé, csatár, Ángel Di María. Ismerem jó pár éve az argentint, de nem emlékszem, hogy valaha ékként szerepeltették volna. Igaz, nem is láttam minden (ifi)meccsét. Így kiállni az überszervezett Soton ellen kész öngyilkosság! Harakiri is lett a vége.
Utólag könnyű okosnak lenni, belátom, ezért nem is foglalkoznék többet a múlttal, sőt LVG-t sem minősítem (megtette ő az saját maga vasárnap ezzel a tizeneggyel.), inkább rámutatnék egy statisztikai mutatóra, melyben a Manchester United ha nem is összes, de szinte minden kínja benne foglaltatik. A 2014-15-ös szezonban 11 mérkőzést játszottak 3-5-2-es felállásban, és ebből négyet nyertek meg (36%). Öt mérkőzést játszottak 4-4-2 gyémánt formációban, ebből ugyanannyit (4) sikerült győzelemmel lehozni. Az arány 80%! A maradék öt meccsen egyéb variációkat próbálgatott a hollandus, abból 2-t tudott sikerrel abszolválni. Vagyis egyszerű a képlet, ha jót akar, Louis van Gaal a gyémánt alakzatot KELL preferálja! Főleg most, hogy wingback-rendszer egyetlen igazi nyertese, Ashley Young hetekre kiesett.
Nézzük meg, a négy védővel, egy szűrővel, két beljebb helyezkedő szélsőféleséggel, egy irányítóval és két klasszikus csatárral operáló gyémánt alakzatban ki lenne a keretből, aki megtalálná benne a helyét! A kapuban David de Gea nem kérdés, az ő klasszisa nélkül nem állna BL-t érő helyen a csapat. Jobb hátvédnek nálam még mindig Rafael az első opció, bár Lajos bá' nem tűnik kedvelni - talán azért mert ebben a szezonban eddig nem láthatta igazán jól játszani. Szóba jöhet még Jones vagy Valencia, előbbi azonban belső védőként, utóbbi pedig szélsőként érzi otthonosan magát, márpedig most azt szeretném, ha mindenki ott szerepelne, ahol a legjobb teljesítményre képes. Így a kis brazil marad a kezdő jobbhátvéd.
Belső védők tekintetében - a sérüléshullám elmúltával - csak szám szerint van eleresztve a Manchester, a szezonban eddig bevetett Jones, Smalling, Evans, Blind, McNair, Rojo, Blackett hetesfogatból, ha jó napot fog ki, még mindig az első kettő a legjobb választás. A balhátvéd posztjáért az előbb említett Blind, valamint Shaw küzdhet meg, és a magam részéről a hollandot tartom kiforrottabb, a csapat szempontjából hasznosabb játékosnak.
A védelem előtt helyezkedő szűrő pozíciójának egyértelmű birtokosa, és a csapat játékának legfőbb letéteményese Michael Carrick. A United nélküle nem az a United. (Helyettese egyébként az a Blind, akinek a neve így már harmadszor bukkan fel, vagyis tipikusan az a játékos, akit azért lenne kár kihagyni a kezdőből, mert "valahova biztos jó lesz", és taktikai hadrend módosítás esetén aranyat érhet a sokoldalúsága.) A gyémánt bal oldali csúcsa Di Maríát illeti, az ő beindulásai az alapvonal, ill. a kapu felé úgy kellenek, mint egy falat kenyér. A jobb oldalért Herrera és Fellaini küzd. (Valencia játékstílusa nem passzol ehhez a felálláshoz, így Young mellett ő lenne a legnagyobb vesztese a gyémánt alakzatnak.) Előbbi technikásabb, gyorsabban gondolkodik és cselekszik (összjátékban, letámadásban), utóbbi viszont fizikailag jobban képes dominálni. Egy középcsapat (plusz City és Cheslea) ellen utóbbit, egy alsóházbeli (plusz Arsenal, Liverpool és Tottenham) ellen pedig előbbit szerepeltetném. Az irányító szerepében Rooney nagyobb hatást képes gyakorolni egy mérkőzés kimenetelére, ezért ő kezdene, de ha rosszul játszana, rögtön lecserélném Matára. Le a szent tehenekkel!
Minden európai top klub edzője összetenné a kezét, ha a Falcao, van Persie csatárkettőst küldhetné pályára, és bár Louis van Gaalt eddig nemigen láttam imádkozni, legfőbb ideje lenne elkezdenie, mert ilyen pazar választéka a Barcelonán kívül a világon senkinek nincs.
A De Gea - Rafael, Jones, Smalling, Blind - Carrick, Herrera/Fellaini, Di María, Rooney - Falcao, van Persie kezdő ha nem is makulátlan, de félelmetes névsor, amelyben mindenki ott játszik, ahol szokott, szeret, és a legjobbat tudja nyújtani. Egy pillanatig se kell keresgélnie a helyét, pontosan tudja, mikor mi a teendője. Ha van Gaal ezt az alapcsapatot ebben a játékrendszerben összecsiszolná, egy idő után minden mozaik a helyére kerülne, és neki nem lenne egyéb dolga, mint az "építőelemeket" meccs közben, ill. az átigazolási időszakban cserélgetni. És ha már vezet a csapat 3:0-ra, felőlem akár visszaállhatna 3-5-2-re is, a terméketlen hátul passzolgatást kibírnám a hátralévő percekben.
