Ha valakinek eddig kétségei lettek volna felőle, most első kézből értesülhetett arról, hogy a sok csatát sikerrel megvívó, jelenleg a kissé meghaladott Pécs 2010 nevet viselő csapat / klub / gazdasági társaság gyakorlatilag elhalálozott. Nemhogy üres a kassza, a folyószámlán tetemes, több milliós hiány van, s úgy általában a totális csőd jelei mutatkoznak a hullafoltok mellett. Pedig ezt a formációt még a Baranya aranya asszonánccal illették nem is oly régen! Sic transit gloria mundi, tudjuk, csakhogy ezúttal nem pápaavatáson vettem részt többedmagammal, hanem a klub új ügyvezetőjének bemutatására szervezett ankéton.
Albert Tamás szimpatikus, karakán ember, s hogy nem szokott kertelni, rögtön mindenki számára világossá tette, amikor mondókáját azzal a bejelentéssel kezdte, hogy a klub gazdasági értelemben halott. Erre páran fészkelődni (talán cihelődni) kezdtek, s magam sem bírtam eldönteni, hogy a letaglózó hír, vagy amiatt, hogy végre egyenes beszédet hallottak.
Ezt a tényállást ugyan régóta üvölti a pécsi szimpatizánsok fülébe a külvilág (elsősorban északnyugati irányból), csak hát nehéz volt elhinni, hiszen amikor kiment az ember a csarnokba hétvégén, mindig volt meccs, sőt, nyertek is a lányok. A szituáció a roxforti iskola azon tanáráéhoz hasonlatos, aki már rég átköltözött a túlvilágra, csak erről nem volt szíve szólni neki senkinek, s ezért továbbra is megtartotta (végtelenül unalmas) óráit. Igen ám, csakhogy Harry Potter a fikció világában él, ahol nem feltétlenül a racionalitás törvényei uralkodnak, mi pedig a kőkemény, ködös, novemberi valóságban, 300 forint feletti euróval, IMF-hez visszakullogó, bukott szabadságharcosokkal.
De kanyarodjunk vissza az újdonsült ügyvezetőhöz, és annak antréjához! A hatásos belépő után némileg igazított az (elholt) leányzó fekvésén, s elárulta, hogy ami kimúlt, még visszahozható az életbe, de ahhoz egy héten belül hatmillió forintos szérumot kell belepumpálni, de ha azt szeretnénk, hogy az főnixként újjászülető klub megérje a 2012-es naptári évet, legalább további harmincat kell valahogyan előteremteni. Ez egyébként benne volt az újságban, de így, élőben előadva, akkor is drámaian hangzott.
Merthogy a helyzet is az. A kezdeti sokkból lassan éledező közönségből volt, aki meg is jegyezte, hogy előfordulhat, hogy mégiscsak Páváéknak volt igazuk májusban, amikor amellett kardoskodtak, hogy a klubot be kell dönteni, a romhalmazt eltakarítani az útból, és új alapokra helyezni a pécsi kosárlabdát. Mondjuk, autóparkosra. Merthogy legyünk őszinték, mi történt az elmúlt öt hónapban, ami nem arra utalna, hogy az eltelt időszak nem volt más, mint egy végtelenül hosszúra nyújtott agónia?!
Nyilván erről Albert Tamás tehet a legkevésbé, annak ellenére, hogy - legalábbis névleg - ő is tagja volt annak a vállalkozói csoportnak, mely egyszer már megmentette a klubot a kimúlástól még 2007-ben. Ahelyett, hogy ujjal mutogatnánk rá, inkább elismeréssel kell illetni, hogy ebben a helyzetben volt benne annyi mersz, hogy belevágjon egy olyan újjáélesztési folyamatba, melyhez a tappancsok megvannak ugyan, de az áramot már rég kikapcsolták a berendezésből.
Az ügyvezető nyíltan, helyenként konkrét neveket, időpontokat, összegeket említve elmondta, hogy lett belőle Rózsa Gábor utódja (és főnöke), és azt is, hogy a várakozás, mely szerint a vezetőcserével egyből visszaáll a klub hitelessége, és dőlni fog a pénz, egyelőre alaptalannak bizonyul. Hangsúlyozottan óvakodott attól, hogy elhamarkodott kijelentéseket tegyen, hiszen még meg sem melegedett a székében, de elmondása szerint egyébként is szeretne a realitások talaján maradni, s jó előre lehűteni a változással együtt felfokozódó kedélyeket. Kijelentette, nem hajlandó hazudni, csak hogy hamis illúziókba ringasson bárkit is.
Ez dicséretes, ám attól, hogy a jelenlévők a képükbe kapták a kendőzetlen igazságot (és várhatóan mások is fogják a későbbiekben), még nem történt előrelépés a fennálló súlyos likviditási problémák megoldása terén. Mint Albert kifejtette, a körülöttünk dúló gazdasági válság hatásai egyértelműen visszaköszönnek tárgyalásai során, és borzasztó nehéz a potenciális szponzorokat arra is rávenni, hogy egyáltalán elgondolkozzanak a klubbal közös jövőn. Ráadásul a hosszú távú együttműködés kialakítását az sem segíti elő túlzottan, hogy a magukra valamit adó cégek java már döntött arról, hogy a 2012-es évben mire költi a marketing célra elkülönített összegeket.
Vagyis a "post rosa" helyzet továbbra sem... ad okot a derűlátásra, és Albert - saját meglátása szerint - nem is gondolkodhat hónapokban. Előbb a leállt életműködésű pácienst kell újraélesztenie valahogy, aztán megakadályozni, hogy az ismét a katatónia állapotába süllyedjen, és csak azután tud koncepciózusan hozzálátni a tényleges munkához. Merthogy itten, kérem szépen, már nem tűzoltás folyik, hanem Lázár fekszik előttünk. A kérdés csak az, hogy Albert Tamásban megvan-e az a képesség, ami a názáretiben. Most rajta van a világ szeme, azt várják, hogy csodát tegyen, a pécsiek legalábbis ebben reménykednek. Mert másban sajnos már nem nagyon bízhatnak.
