Az elmúlt hónapokban jó néhány poszt bennem ragadt - legyen szó női kosárlabdáról, NBA-ről vagy éppen a manchesteri háziversenyről. Nem akarok mentegetőzni, kifogásokat keresni, ha nagyon akartak volna, kibuktak volna belőlem azok a gondolatok, amiket rendre ki szoktam írni magamból. Jellemző módon most, amikor holtfáradt vagyok, jutottam el arra a pontra, hogy újra górcső alá vegyem szeretett focicsapatomat, a Manchester Unitedet - egy rövid (ezt magam se gondoltam komolyan) értékelő erejéig. Azt hiszem, már képes leszek higgadtan, tárgyilagosan megítélni az egyes játékosok teljesítményét - az infarktusos véghajrá után.

Ezúttal eltekintek az ilyenkor szokásos tízes skálán történő osztályozástól: iskolás szóhasználattal élve elégteleneket (1), elégségeseket (2), közepeseket (3), jókat (4) és jeleseket (5) fogok osztogatni (le se tagadhatnám, hogy tanár voltam, ugye?), ahol az egyes "egyértelműen nem MU-szint"-et, a kettes "épphogy csak megüti az MU-szintet", a hármas "átlagos MU-játékos" (évjárattól függetlenül), a négyes "fontos ember" (aki nélkül érezhetően gyengül a csapat) és az ötös, "akit semmi pénzért nem adnék el". Őszintén szólva, e sorok írásakor még magam sem vagyok biztos néhány játékos érdemjegyében, izguljunk hát együtt! :)

Kapusok

David De Gea - Nálam egyértelműen az első számú kapus, már az Atletico Madridban is nagyon tehetségesnek találtam, és Manchesterbe érkezése fölött (jó előre) örvendtem is egy sort. Az újonc éve teljesítményével aztán nem egészen szolgált rá a megelőlegezett bizalomra, és időnként hajmeresztő hibákat követett el, főleg a szezon elején, és minden erénye (fantasztikus reflexei, gyorsasága, labdabiztossága, nyugalmat árasztó metakommunikációja) mellett olyan hiányosságaira is fény derült, ami kellemetlen perceket szerzett számára nemcsak egy Van der Saarral való (automatikus) összehasonlításban, hanem úgy általában a Premier Liga átlagos mérkőzésein is. Amíg nem szed magára legalább 10-15 kiló izmot, irreális, hogy az  ötösön belül korlátlan úr legyen (jelenleg nagyjából a felmosórongy szintjén leledzik), márpedig Angliában anélkül nemigen lesz maradása, és nem ártana elsajátítania a nagy előd, Edwin egyik legmegkapóbb tulajdonságát, aki labdakezelésével és rúgótechnikájával a "mélységi indításra képes söprögető" szerepkörét is képes volt ellátni. A labdabiztosság már megvan, most már csak (emberhez) passzolni kéne megtanulnia. Osztályozásakor ne feledkezzünk el arról, hogy a 2011-es évben nem egyszer hozott pontokat csapatának élményszámba menő védésekkel. A tizenhatoson kívülről alig lehet neki gólt lőni. Érdemjegye: 3. (Prognózis: ha képes lesz fejlődni, hosszú távon megoldhatja a Vörös Ördögök problémáit kapus poszton.)

Anders Lindegaard - Annak ellenére, hogy érdemjegye megegyezik spanyol vetélytársáéval, benne nem is nagyon van több, legfeljebb egy négyes. Nagyon megbízható kapus, a közvetlen felségterületén sokkal jobban takarít, de igazi nagy bravúrokra nem tartom képesnek, annyi tálentum már nem szorult belé. Második számú hálóőrként viszont bármikor bevethető. Érdemjegye: 3.

Ben Amos - Lindegaard angol kiadásban. Nem rossz, de klasszis se lesz belőle soha. Ha fejlődni akar, jobban teszi, ha átteszi a székhelyét valamelyik másik élvonalbeli csapathoz. Érdemjegye: 3.

Tomasz Kuszczak - Már a leigazolását se értettem, azt meg végképp, hogy mit keres még mindig a csapat közelében. Klasszikus bravúrkapus, ilyet láthatnék az NB1-ben is. Már ha nézném. Érdemjegye: 1.

Védők

Patrice Evra - A legalacsonyabb mezszámú bekknek meglátásom szerint volt már jobb éve is a mostaninál, de a most véget ért szezonja jobb volt az előzőnél (ami nem nagy kunszt). A felfutásai még mindig veszélyesek, de már hiányzik előle az "élet-" (minőség)jelző, és rutinjával egyre több kellemetlennek ígérkező szituációt tud megoldani olyan esetekben, amikor lóhalálában kell visszanyargalnia megüresedett helyére, de ez továbbra sem mindig sikerül (nem is fog), továbbá az ellenfelek túl sokszor játszanak rá alacsony termetére, és hiába ruganyos és fejel jól, több gólhelyzet is kialakult már emiatt a manchesteri kapu előtt. Jó az öreg a háznál, de Sir Alex helyében lassan elkezdeném keresgélni a méltó utódját. Érdemjegye: 4.

Phil Jones - Az ifjú titán. Óriási potenciál van benne, de még kiforratlan, így teljesítménye hullámzó volt egész évben. Szélső védőként nem erőltetném, legalábbis amíg nem tanul meg beadni, viszont a középpálya és a védelem közepén egyaránt képes volt helytállni - ideig-óráig, de előbb-utóbb mindig becsúszott egy-egy szarvashiba. A meglódulásai nagyon biztatóak, az ifjú Gerrardra emlékeztetnek, de még sokat kell csiszolnia a játékán. Igaz, az angol válogatottba így is bekerült, de ez inkább a háromoroszlános mez jelenlegi értékét  (és a szövegségi kapitányt) minősíti. A jövő az övé, a jelen még nem. Érdemjegye: 3.

Rio Ferdinand - Sosem volt pengés játékos, de kőkemény, alapos, és remek ütemérzékével kitűnően tudott rombolni. A sebessége mára teljesen megkopott (konkrétan olyan lassan fordul meg, mint csiga a hárslevélen), de ezt igyekszik elképesztő rutinjával annulálni. Többnyire sikerül, de amikor lendületből érkeznek rá, bizony nem nyújt szívderítő látványt. Nehéz neki érdemjegyet osztani, mert korábbi "érdemei okán" "járna neki" a négyes, de aki ismer, tudja, szigorú tanár vagyok voltam, és ha őszinte akarok lenni, a teljesítménye inkább közepes volt az évadban, mint jó - főleg (korábbi) önmagához képest. Érdemjegye: 3.

Johnny Evans - Az északír védőt tavaly legszívesebben elzavartam volna, annyira gyatrán játszott, de Ferdinand kínlódása és Vidic sérülése után tudtam, hogy sokkal nagyobb szerep (és felelősség) hárul majd rá, mint amekkorát kiérdemelt. Féltem is tőle. Ehhez képest számomra az évad egyik kellemes csalódása lett. Az elején még kissé bizonytalan volt, de egy idő után felvette a ritmust, és ami még ennél is fontosabb: megmutatta, hogy képes irányítani a védelmet, ha nincs mellette (vagy mögötte) olyan, aki megtenné helyette. Azt nem tudom, hogy hosszú éveket tölt-e még Manchesterben (ha Jones és Smalling beválik, nem hiszem), de egy-két évig biztosan szükség lesz a szolgálataira. Ha másként nem, megbízható csereként. Érdemjegye: 4.

Chris Smalling - Ki nem néztem volna ebből a langaléta fiúból, hogy képes lesz beugró jobbhátvédet játszani, pedig megcsinálta! Igaz, tartósan semmiképpen sem jelentene megoldást, de arra a pár meccsre, amikor kikerült a szélre, teljesen jó volt. Nem annyira sokoldalú, mint Jones, de hajszálnyival megbízhatóbb - kevesebb kockázatot vállal, ami kevesebb hibalelehetőséggel párosul. Volt néhány fájó gól, amit miatta kapott a csapat (többségében fejesből!), de ő is inkább a jövő embere. Érdemjegye: 3.

Nemanja Vidic - A Manchester United szezonja bizonyos értelemben ott ért véget, ahol az övé is: egy szerencsétlenkedő svájci okozta "bázeli" zűrzavarban. A szerb azon túl, hogy vezéregyénisége nemcsak a védelemnek, de az egész csapatnak, még nagyszerűen is játszott... amíg játszott. A szezonja derékba tört, reméljük, a karrierje nem, és ha teljesen felépül, újra az lesz, ami az elmúlt években is volt: a védelem oszlopa. Érdemjegye: 5.

Fabio Da Silva - Az egyik brazil a két majdnem egyforma közül. Érdekes, tavaly azt írtam, a tesójának szavaznék inkább bizalmat, és a menedzser is hasonlóképpen vélekedett. (Biztosan a véletlen műve, mostanság nem beszéltem a mesterrel - még álmomban se.) Amikor pályán volt, nem teljesített feltűnően rosszul, de valahogy mindig kikapott a csapat, vagy legalábbis nyögvenyelősen játszott. Érdemjegye: 2.

Rafael Da Silva - Az ikrek közül ő kapott (sokkal) nagyobb szerepet, de nem mondhatnám, hogy különösebben élni tudott volna vele. Vele tavaly is ugyanaz volt a bajom, mint korábban, amikor (többek közt) megcselekedte azt, ami talán sokak számára a névjegyévé vált: előbb levette a pályáról Ribéryt (a Bayern München elleni BL-visszavágón), majd olyan bután állíttatta ki magát, hogy Fergie lenyelte a rágóját. Valahogy ebben a gyerekben mindig benne van a "tragikus vétség", amit huszonkét évesen valószínűleg már nem is nagyon fog kinőni. Ráadásul - bár képes szép dolgokra támadásban is - sem a szélt nem képes igazán meghúzni, sem az ellenfél kapuja előtt  nem találja fel olyan jól magát, mint ahogy az a szélsőjátékáról elhíresült Ferguson-féle Manchesterben elvárható lenne. Érdemjegye: 2.

Évértékelőm második részében a középpályásokkal és csatárokkal folytatom, majd következhet az előretekintés (kit megtartani, melyik posztra igazolni, hasonlók).