Ma még nem ültem eleget számítógép előtt (:P), ezért el se tudnék képzelni szórakoztatóbb tevékenységet, mint a Manchester United 2011-12-es idényét taglaló poszttrilógia harmadik, befejező részének megírását. A nejem (este fél nyolckor) még a munkahelyén, a gyerekek mesét néznek, időmből éppen kitelik, úgyhogy neki is látok. A korábbiakban górcső alá vettem a gólok elkerüléséért leginkább felelős szekciót, majd az azok megszerzéséért küzdőket is, most pedig következzék néhány meglátás az összképről, a (közel)múltról és a (közel)jövőről!

Bár most már nem áll (különösebben) szándékomban osztályzatokkal dobálózni, azt azért érdemes visszaidézni, hogy összességében milyen érdemjegyeket kaptak az egyes sorok. A realitásokhoz közelítés érdekében kivettem a legrosszabbat kapó játékosét mindegyik csapatrész esetében, ill. a csatársorban - a "tiszta tanár kedvence" - Owenét, hogy lássam, e tekintetben hogy szerepeltek együtt.

A kapusoknál könnyű kiszámítani az átlagot: kereken 3,0. Utólag visszagondolva kissé alulértékeltem őket, és ha ez most az osztályozó konferencia lenne, hagynám magam meggyőzni a kollégáktól, lelkes osztályfőnöktől, hogy javítsak fel néhány jegyet. Ezt Lindegaard esetében lenne a legkönnyebb megtennem, mivel a derék dán alapjában véve "jól" védett, amíg le nem sérült. (Utána már egyáltalán nem.) De ha neki megadom, azon az alapon nyugodtan kijár De Geának is (igen, srácok, egy suliban néha tényleg így néz ki a konferencia (is), de még inkább az érettségi...). Szóval összességében nem volt különösebb probléma a hálóőrök teljesítményével, bár hibák azért akadtak szép számmal - főleg De Gea esetében, amit csak részben tudott feledtetni az évad második felében bemutatott jó pár (igazi klasszisokat idéző) fantasztikus bravúrjával. Meg aztán arról se feledkezzünk el, hogy Edwin van der Sar örökét kellett átvenni, és ez nem kis feladat. Nos, mire mindezt leírtam, meggyőztem saját magamat is, és a kapusok teljesítményét összességében jónak tudom értékelni.

A védelemnél (Fabio elégségesét kirostálva) az összátlag 3,43-ra jött ki, ami valahol a közepes felső és a jó alsó határát jelenti, és ezen nem is kell különösebben csodálkozni, annyiféle összetételben állt fel a manchesteri hátsó alakzat az elmúlt 10 hónapban. A csapatsportágakat épp az teszi széppé, hogy a kifinomult, összehangolt összmunka mindent egybevéve felülkerekedik az egyéni képességek összesítésén, de az összecsiszoltság hiánya még a nagyszerű egyéni képességekkel rendelkező sportolók teljesítményét is jelentősen képes lerontani. Szinte csoda, hogy ilyen fluktuáció mellett a bekkeknek sikerült egyáltalán ilyen számokat produkálniuk.

Nem sokkal rózsásabb helyzet egy sorral előrébb sem, olyannyira nem, hogy ha minimálisan is, még egy kicsit rosszabb eredménnyel zártak. A középpályán 11 játékos fordult meg az évad során (közülük Pogbát kivettem), és feltűnő, hogy milyen sokan nyújtottak közepes teljesítményt. Köztük olyanok is, akiktől azt vártuk volna előzetesen, hogy majd - manchesteri szinten - húzóemberei lesznek a csapatnak. Giggsnek, Naninak, Youngnak, Cleverley-nek, Fletchernek és még tán Parknak is voltak jó pillanatai, meccsei, de egyikük sem tudott menetrendszerűen jól játszani. Leginkább az ő hullámzó játékuknak köszönhetően volt ingadozó a 2011-12-es Manchester United nyújtotta élményfaktor. Ha az előbb említettek közül az első négyből legalább egy (de inkább kettő) rendre meg tudta volna hálálni a Mester bizalmát, sokan kellemesebb emlékeket őriznénk a most lezárult idényről.

Ha a csatárok bizonyítványát nézzük, még az ő barakkjuk lehet a legvidámabb. Igaz, hogy Rooney még úgy is kiemelkedik közülük, hogy önmagához viszonyítva nem most játszott a legjobban (de ezt már részletesebben megírtam). Berbatov évét elkefélte Sir Alex, Chicharito első szezonjában megteremtett aurája is megkopott a másodikban, Welbeck meg hiába játszott sokszor jól, ez gólokkal nem mindig párosult, és a sérülések se kerülték el. Igaz, akkor Owen mit mondjon...

Félreértés ne essék, nem szapulni akarom az újabb bajnoki címről csak óriási balszerencséjének (és némiképp saját figyelmetlenségének) köszönhetően lemaradó Unitedet, de be kell látni azt is, hogy rengeteg megszerzett pont ide, óriási előny a harmadikhoz képest oda, a JÁTÉK tekintetében nyomába se érhetnek mondjuk a 90-es évek második felének, vagy hogy egy közelebbit mondjak, a négy évvel ezelőtt BL-t nyert gárdának. És ez utóbbi példa azért is elszomorító, mert a jelenlegi keretből jó néhányan már akkor is itt játszottak. De meglátásom szerint a moszkvai döntőn pályára lépők (Ferdinand, Vidic, Evra, Scholes, Carrick, Rooney, Anderson, Giggs, Nani) közül csak Vidic lett egyértelműen jobb azóta, Rooney és Nani is fejlődtek, de nem biztos, hogy "jobbak" (érettebbek, képzettebbek, talán), a többiek viszont már nem tudják ugyanazt a teljesítményt nyújtani, mint aminek köszönhetően akkor döntőzhettek. És akkor még nem említettem, hogy abban a csapatban még volt egy klasszis kapus (van der Sar), egy extraklasszis (Cristiano Ronaldo) és egy igazi spíler (Carlos Tévez), A '99-es csapatot meg fel se hozom, mert elsírom magam.

Ehelyett inkább nézzük meg, hol kéne változtatni az összeállításon ahhoz, hogy újra ugyanazt az élményt jelentse nézni a Manchester Unitedet, mint a fenti két "nagy korszakban". Kapus poszton nem látok okot a fejvakarásra: De Gea jövőre biztosan jobb lesz, mint tavaly volt (és már akkor se volt rossz), a cseréjeként pedig bármikor bevethető Lindegaard, nem fog csalódást okozni. (Emlékszünk még Fosterre?) A védők közül Evrának még lehet egy-két jó éve, Vidic biztos pont, szerintem többnyire Evansszal lesznek belül párban, jobb bekkbe viszont biztosan kell hozni valakit (Rafael elé). Jones és Smalling tovább fejlődnek majd, és egy-egy bajnokira (sérülések esetén többre is), valamint akár az összes kupameccsre bármikor be lehet őket dobni. (Én folyamatosan együtt játszatnám őket, mert két-három éven belül ők alkotják majd az angol válogatott belső kettősét.)

A középpálya már fogósabb kérdés, attól függően, Ferguson mit akar játszatni, illetve hogy kit sikerül összehalászni a nyári játékospiacon. Ha abból indulunk ki, hogy öreg kopó már nem tanul új trükköket, akkor nyugodtan kiindulhatunk két klasszikus szélsőből, egy inkább labdaszerző típusú és egy inkább szervező halfból. Ebben az esetben Valencia helye bombabiztos a jobb szélen, Young és Nani szépen megküzd egymással a bal szélért, Carrick áldja a szerencséjét, Cleverley pedig imádkozik, hogy elkerüljék a kaszáló lábak és a gödrök. Ha azt vizionáljuk, hogy a Mesternek az EB-n résztvevő csapatok összeállítását böngészve leesik, hogy majd' mindegyik három középpályással áll fel (ilyen-olyan leosztásban), akkor felkészülhetünk arra, hogy a jelenlegi keretből nem fogjuk tudni kijelölni az ideális kezdőt. Az előbb említett két belső középpályás még nagyobb kockázat nélkül bemondható, de egy harmadik akkor is hibádzik - vagy védekező vagy támadó felfogású. Ide bizony valakit venni kell.

A harmadik variáció, amibe csak hagymázas álmaimban merek belegondolni,  hogy Fergie átmegy Mourinho / Mancini imitátorba, és mélyen a pénztárcájába nyúlva vesz egy futóbolond, "elvileg" védekező középpályást, aki azért bevállal öt-hat gólt is egy szezonban (ugyanannyi gólpasszal), és mellé még egy vérbeli támadó középpályást, aki a csatárok mögötti területről osztogatja majd a zsugákat. Ez utóbbira jelenleg Kagava látszik legvalószínűbb jelöltnek, az előbbire, mivel amúgy se fogja meglépni az Öreg, (félig) poénból bemondanám Yaya Touré nevét. Velük kettejükkel minőségi átalakulás menne végbe ebben a szekcióban.

A csatárok közül Rooney helye biztos, Hernandez cserének jó, kezdőnek nem, Welbeck esetében pedig szerintem sok múlik majd azon, hogy sikerül az EB-je. Ha eredményesen tudja majd helyettesíteni eltiltott klubtársát a csoportmeccseken (már ha Hodgsonnak lesz annyi esze, hogy a kezdőbe rakja), akkor megtáltosodhat, ha besül, akkor könnyen lehet, hogy megy padozni a mexikói mellé, és helyette majd az játszik, akit a Berbatov, Owen duó helyére hoznak. Na hogy ő ki lesz, arra még tippem sincs. Huntelaarnak örülnék (Wayne nem biztos).

De egyelőre (szinte) mindegy is, ne feszegessük ezt a kérdést (vagy ha mégis, külön posztban), hiszen előttünk áll még az Európa-bajnokság, ahol megannyi potenciális érkező jelölt megmutathatja magát, esetleg képbe kerülhet. Az uborkaszezon egyetlen, végtelenített lejátszásra állított slágere, a "Transzferpiac"  című nóta kánonjába ráérünk majd akkor bekapcsolódni, amikor a nemzeti válogatottak számára is kitör (végre) a nyári szünet. Addig hűtsük a söröket, szorítsunk kedvenc csapatunkért (a Man Utd szurkolók számára magától értetődő választásnak tűnik az angol nemzeti tizenegy), bár közben azért nem tilos árgus szemekkel méregetni bizonyos lyukas posztokon játszókat bárhonnan a mezőnyből...