Nagyszerűen védekeztél Ballardinin az Euroliga nyolcaddöntőjének visszavágóján. Hogy került sor egyáltalán erre?
Az első mérkőzésen nagyon fontos szerepet töltött be támadásban, akkor támadt az az ötlet, hogy magasságomnál fogva én talán egy kicsit jobban vissza tudnám fogni a játékát, ezért állítottak rá. Már az odavágón is figyeltem, hogy mit hogyan csinál, hogy a betöréseit milyen módon szereti végrehajtani, mik a kedvenc pozíciói, honnan szeret dobni – és Ákosékkal egyetértettünk abban, hogy a fizikai paramétereim és tapasztalatom okán esetleg ki tudnám venni a játékból.
Kezded magad átképezni védekező játékossá?
Ahogy azt már az előző interjúnk alkalmával is említettem, mindig éppen azt játszom, amit a csapat érdeke megkíván. Ugyanúgy nem jelent problémát, ha védekezésben kell jobban odatennem magam, mint ha a pontokat kell szórnom.
Viszonylag sok a lepattanód és a szerzett labdád. Ez is tudatos?
A támadójátékomat nagyban meghatározza a védekezésem. A saját palánkunk alatt végzett munkámtól sokban függnek az esetleges pontjaim, vagy akár másokéi, s ez legalább annyira boldoggá tesz, mint maga a kosárszerzés. A csapatunkban ráadásul nagyon sok ponterős játékos akad, ezért sem számít annyira, hogy én személy szerint öt pontot dobok-e vagy húszat – ezért mindig azon igyekszem, hogy abban segítsek, amire leginkább szükség van.
Nagyon komoly mezőnymunkát végeztél a Velence elleni párharcban. Ennek is köszönhető, hogy a pontokra már nem jutott erő (elsősorban az odavágón)?
Az első meccsen eléggé nehezemre esett a játék, mert volt egy apró, ám annál kellemetlenebb sérülésem, ezért a támadásra már nem maradt a lábamban elég szufla. A második összecsapás más volt e tekintetben: otthon játszottunk, s tudtuk, győzelmünk esetén továbblépünk, és ez extra energiákat mozgósított bennem.
Kit fogsz védeni a Halcon ellen?
Baskót. Emlékszem rá az előző mérkőzésekről. Nagyszerű játékos, elég magas is, szívesen megy be a palánk alá, úgyhogy nem lesz könnyű menet, de azon leszünk majd, hogy csapatként védekezzünk ellene és a többiek ellen is. Fel kell kötnünk az alsóneműt… Mindannyian nagyon szeretnek futni, ezért nagy kihívás lesz számunkra, hogy mi, kisemberek mindig idejében fel tudjuk venni a védőpozíciónkat, akkor viszont nyerhetünk.
Mostanság új elemeket lehet felfedezni a támadójátékodban – elsősorban a betöréseidre gondolok…
Ez így van. Eleinte az ember leginkább azzal operál, amiben a legjobbnak érzi magát. Mostanra már én is megszoktam az itteni játékot, tudom, mit várnak el tőlem, otthonosabban mozgok a pályán, így a repertoáromon is tudok bővíteni.
Szerinted mennyire illeszkedett be Ohlde a csapat játékába?
Nicole a tökéletes játékos a MiZo Pécs számára: magas, de mozgékony, jól dob, és szedi a pattanót. Az olaszországi meccsen egyszerűen elszívta a levegőt Hayden elől, úgyhogy nagyon fontos szerepe lesz a Final Fourba jutásunkban. Merthogy be fogunk kerülni, ahogy azt neked korábban megígértem… Akkor úgy néztél rám, mintha őrült lennék, most meg két meccsnyire vagyunk tőle!
Ezek szerint bízol a továbbjutásban?!
Tudod, az olaszországi győzelem megadta számunkra a hitet, hogy igenis tudunk idegenben nyerni. Úgyhogy odamegyünk Spanyolországba, a tarsolyunkban egy jól taktikával, és készen fogunk állni a megmérettetésre.
Két vagy három meccs lesz?
Remélem, kettő, de… Az első mérkőzés nagyon fontos, a másodikat otthon biztosan behúzzuk, és ha vissza kell mennünk, a harmadikon bármi megtörténhet.
