Hitted volna december elején, hogy te leszel a nap hőse Velencében?
Nem. Azt nem mondom, hogy nem gondoltam arra, de jó lenne maradni, viszont mindig igyekszem a realitás talaján maradni. Őszintén szólva fogalmam sem volt, hol kötök ki Karácsony után. Mindenesetre nagyon örülök annak, hogy itt maradhattam ebben a csapatban, sőt, azóta egész jó kis meccseket játszottunk, s mindezt tömött lelátók előtt!
Ezek szerint nem bánod nagyon, hogy maradtál…
Azt hiszem, jó döntést hoztam, amikor a maradást választottam. Jó kosárlabdát játszunk, s közben még jól is érezzük magunkat. Bejutottunk a legjobb nyolc közé az Euroligában, s ez nekem, mint ligaújoncnak óriási élmény és eredmény.
Nem bénít le a teher, ugye?
Nem. Tudod, valójában sohasem kerültem még korábban olyan helyzetbe, hogy büntetőkkel kellett volna mérkőzést eldöntenem. De nem bénultam le, egyszerűen csak odaálltam a vonalra, és egyáltalán nem gondoltam arra, hogy milyen következményekkel járna, ha hibáznék. Ez a hozzáállás tökéletesen bejött. Egyébként minden olyan gyorsan történt. Leszedtük a lepattanót, és öt másodperccel később már be is ütötték rajtam a faultot. Felnéztem az órára, és akkor láttam ugyan, mi a helyzet, de igyekeztem mindezt félretenni, olyan nyugodt maradni, amennyire csak lehetséges.
Sima képű egy orgyilkos vagy, tudod-e? Nagyon keményen védekezel az embereden, miközben az arcizmod se rándul.
Hááát… Sosem voltam az a típusú védőjátékos, aki sok labdát szerezne, blokkolgatna meg hasonló látványos dolgokat művelne, ehelyett arra törekszem, hogy mindig a megfelelő pozícióban legyek, és ne hagyjam az ellenfelemet, hogy azt tegye, amit a legjobban tud. Nagyon fel tud bosszantani, ha pontot dobnak rólam, úgyhogy inkább nem hagyom…
Nem is könnyű kizökkenteni téged az egyensúlyodból.
Fizikailag nem is, viszont rossz szokásom, hogy feldühítem saját magamat. Bizonyos helyzetek, mondjuk, egy-egy hibám után ki szoktam törni. A meccsről nem vonja el a figyelmemet, de ilyenkor úgy érzem, le kell vezetnem a bennem felgyülemlett feszültséget.
Beszéljünk egy kicsit a Havenidáról. Willingham lesz az embered. Mik az előnyei és a gyengéi?
Jól ismerem, hiszen nem az Euroligában találkoztunk először – együtt játszottunk a WNBA-ben. Először is kitűnő alkatú sportoló, gyors és erős, s ez a kettő nem sűrűn jár együtt. Jól pattanózik, és a visszazárásban is élen jár. Egyszóval nagyszerű játékos, de mi azért leszünk ott, hogy megnehezítsük az életét. Nem szabad hagyni, hogy könnyű gólokat dobjon, hogy simán bemehessen a lecsorgó labdákért, és le kell lassítanunk, hogy ne virgonckodjon annyira az ellentámadásoknál. A legutóbbi összecsapásunkkor hagytuk, rá is fizettünk.
Ezt hogy kívánjátok megvalósítani?
Hamarabb kell visszaérnünk nála. Már akkor visszafelé kell mozognunk, amikor elindul a palánkunk felé, s közben folyamatosan keresni kell vele a fizikai kontaktust, hogy veszítsen a lendületéből. Ez kulcskérdés lesz az egész csapat számára.
Az alapszakaszban dupla-duplát értél el a hazai mérkőzésünkön, a kintit nulla ponttal és egy lepattanóval zártad. Melyik az igazi arcod?
Természetesen az első! De komolyan, a második találkozó nagyon húzós volt mindannyiunk számára. Ritmustalanul, rossz tempóban kosaraztunk, nem is voltunk önmagunk. Ami pedig engem illet, nem voltam elég agresszív, a kosár felé is alig néztem. Az biztosan nem az igazi énem volt! Tehát az elsőnek kell lennie…
Ha jól emlékszem, térdsérülés hátráltatott akkoriban. Az elmúlt hetekben alig edzettél hasonló problémák miatt. Kezdhetünk aggódni?
Nem kell, a térdemmel bajlódom már egy ideje, ebben semmi új nincs. Mostanában nem kellett fontosabb meccsek miatt erőltetnem, ezért úgy gondoltam, nagyobb hasznomat veszik majd a fontos összecsapásokon, ha előtte egy kicsit rápihen az a fájós testrész. Azért folyamatosan dolgoztatom, és egyre javul az állapota. Úgy szeretnék a pályára lépni az Avenida ellen, hogy hasznára lehessek a csapatnak.
Ha már itt tartunk, mit vársz az összecsapástól?
Kint rázós menet vár ránk. Nem csak velük kell megbirkóznunk, hanem azzal az energiával is, amit a szurkolóik plántálnak beléjük. Agresszívek lesznek, futni fognak, gyors ellentámadásokat vezetnek majd. Arra kell törekednünk, hogy mi határozzuk meg a mérkőzés ritmusát. Velencében ezt már egyszer nagyszerűen megoldottuk, miért ne sikerülhetne még egyszer?
