A kosárlabda csapatjáték, és ez a női kosárlabdára különösen igaz, ennek ellenére érdemes végigzongorázni az egyéni mutatókat is időről időre. Nyilván nem feltétlenül derül ki belőle, hogy az edző által kitalált taktika működik-e, viszont arra rávilágíthat, hogy az egyes játékosoknak – a számok szerint – mik az erősségei, hiányosságai, s a leszűrt tanulságok alapján esetleg módosítható az eltervezett játékrendszer. Egy hete a Pécs 2010 összesített statisztikáit vettem górcső alá, most következzenek az individuális paraméterek.
Ha valaki nagyon ráér, és végigböngészi a FIBA honlapján található összes egyéni statisztikai rangsort, akkor két szembeötlő dolgot fedezhet fel: az egyik, hogy általában elég sokáig kell görgetnie az első pécsi játékosig, a másik, hogy szinte mindegyik kategóriában ugyanaz a három név bukkan fel először. Ez utóbbira egyszerűbb a magyarázat, az, hogy a legtöbb mérési szempont alapján a Fegyverneky-Quigley-Griffin trió végzett pécsi szempontból az első három hely valamelyikén (váltakozó sorrendben), arról árulkodik, hogy ők csapatuk legmeghatározóbb, ill. legsokoldalúbb játékosai. Ahhoz pedig, hogy megértsük, miért nem ők ostromolják az toplisták csúcsait, elég az alapszakasz összesített tabellájára pillantani, valamint felidézni a mindenkori pécsi kosárlabda filozófiát. A 13. hely és a tény, hogy a Lauberben mindig is a kollektív munkát választották az egyes játékosok egyéni képességeinek kiaknázásával (és az arra épített játékrendszerrel) szemben, ilyen mutatókra predesztinál, s ezt nem árt szem előtt tartani, amikor az alábbi számokat (és helyezéseket) mustrálja az ember.
A FIBA által mért 23 különböző mutató közül négyben végzett az első húsz közt pécsi játékos. Mindenképpen kiemelendő Ivány Dalma első helyezése a gólpassz adók mezőnyében (az előző írásban már említett 5,4 gp/mérk.), viszont a képet árnyalja, hogy tízedik lett a legtöbb labdát eladók közt (3,4). A játékmester ugyanakkor a védekezésben is jeleskedik, hiszen mérkőzésenkénti kis híján két (1,9) labdaszerzése a 15. legjobb az összes játékos közül. Kifejezetten dicséretes az ifjú Krnjic teljesítménye, aki a 16. pozíciót kaparintotta meg a támadópattanózók közt (2,6 tlp/mérk.), s annak érzékeltetésére, hogy ez mekkora szó, elég felsorolni néhány nevet, kiket sikerült közvetlenül megelőznie: Delisha Milton-Jones, Sancho Lyttle, Lucia Kupcíková, Erika De Souza.
A kategóriák több mint felében azért megtaláljuk a legjobb pécsi játékost a 21-40. hely valamelyikén. A leggyakrabban Kelsey Griffin neve bukkan fel elsőként, aki a csapatból a legtöbbször büntetőzik (4/mérk., 22. hely), s azokat a legmagasabb százalékban is értékesíti (72,5%, 30. hely), ennek következtében a sikeres büntetők számában is ő az első (2,9/mérk., 28. hely), továbbá ő szedi a legtöbb védőlepattanót (4,7/mérk., 26. hely) és összességében is a legtöbbet (6,2/mérk., 31. hely). Rögtön utána következik a másik amerikai légiós, aki négy mutatóban került be legjobb 40-be ugyanebben a vonatkozásban. Allie Quigley inkább támadásban jeleskedett az Euroliga alapszakaszában: pécsi szempontból övé a legtöbb hárompontos kísérlet (4/mérk., 25. hely), a legtöbb elsüllyesztett tripla (1,3/mérk., 31. hely), a legtöbb mezőnykísérlet (12,2/mérk., 26. hely) és dupla-dupla (1, 30. hely). (Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy Kelsey Griffinnek és Iványi Dalmának szintén volt egy-egy olyan meccse, ahol két statisztikai mutatóban is kétszámjegyű eredményt produkált, de ők hátrébb kerültek a rangsorban.) A legpontosabban célzó hárompontos dobó viszont nem Quigley, hanem a magyar válogatott hátvéd, Fegyverneky Zsófia, aki 36%-os teljesítményével a 33. helyen végzett. A legtöbb játékpercet (31,7) Iványi Dalma töltötte a pályán, ezzel éppen bekerült a legfoglalkoztatottabb harmincba. Kissé meglepő módon egy tekintetben Turóczi Nikoletta is mindenkit meg tudott előzni csapattársai közül, bár valószínűsítem, hogy erről szívesen lemondott volna: ő lett a liga 21. legtöbbet szabálytalankodó játékosa (3/mérk.), ami 8,3 perces játékidejét figyelembe véve komoly "verőleányi" státuszt biztosít számára. (Csak zárójelben jegyzem meg: az abszolút első helyet a soproni Krivacsevics szerezte meg…)
A sokak által leginkább figyelt – holott koránt sem a legfontosabb (a pécsi tradíciók alapján pedig végképp nem) – statisztikai mutató, a dobott pontok terén ismét csak Allie Quigley lett a legjobb a csapatból, 12,4-es meccsátlaga teljesen elfogadható (egyébként ez a 47. helyre volt elég), különösen a tavalyi 7,9 tükrében. Rajta kívül még Fegyverneky ért el 10 feletti átlagot (11,6), de Griffin (9,8) és Iványi (9,3) is közel járt a kétszámjegyű eredményhez. Ugyancsak Quigley-é a legtöbb sikeres mezőnykísérlet (4,7/mérk., 49. hely), de a korábban inkább védőspecialistának tartott magyar hátvéd itt is szorosan a lohol a nyomában (4,3/mérk., 57. hely). A kétpontos kísérletek és sikeres dobások terén viszont már nem akadt jobb Fegyvernekynél, aki mérkőzésenként átlag 8,4 alkalommal próbálkozott a triplavonalon belülről (ezzel 42. a FIBA rangsorában), és ebből 3,4 be is hullott a gyűrűbe (57. hely).
Három olyan kategória van, melyben még a középmezőny közelébe sem nagyon tudtak kerülni a lányok, pedig ebből kettő nagyon fontos. A mezőnyből összességében a legpontosabban célzó pécsi egy magasember, Kelsey Griffin lett (nem véletlenül, ebben a műfajban hagyományosan a palánk alatti játékosok szoktak jeleskedni), 39,5%-os rátájára azonban valószínűleg ő se túlságosan büszke, hatvanhárman is megelőzték az Euroligában. Ha csak a kétpontosok dobószázalékát vesszük figyelembe, Allie Quigley a Pécs 2010 legprecízebbje, 41,5%-os mutatója a 65.helyre volt elég. Végül, de nem utolsósorban a blokkok viszonylatában „sem volt sehol” a csapat: Griffin mérkőzésenkénti 0,3 sapkája a 63. helyet jelentette.
Miután (alaposan) kiveséztük a Pécs2010 játékosainak statisztikai mutatóit az Euroliga 2010/2011-es idényének alapszakaszában, játsszunk el még egy kicsit számokkal, próbáljuk meg kissé nagyobb távlatból megközelíteni a teljesítményeket, és osszunk ki – NBA mintára – néhány képzeletbeli díjat a csapat tagjai között (szigorúan a számok alapján)!
„Az EL-évad újonca” elismerés nem nagyon ítélhető másnak, mint Kelsey Griffinnek, aki a fentiek tanúsága alapján sok tekintetben csapata legjobbjának bizonyult, és első euroligás alapszakaszában 9,8 pontos és 6,3 lepattanós átlagot tudott felmutatni. Ha a rájátszásban hasonló produktumra lenne képes, biztosan mindenki elégedett lenne vele. „Az EL-évad legtöbbet fejlődött játékosa” címet Allie Quigley érdemelte ki, aki a három top mutatóban a legtöbbet tudott javítani: a szezonban 12,4 pontot, 4 lepattanót és 1,2 asszisztot hozott meccsenként, jócskán túlteljesítve egy évvel korábbi átlagait (7,9 p, 2,8 lp, 0,7 gp). „Az EL-évad fiatal játékosa” díj Sara Krnjicé, aki tíz mérkőzésen nyolc alkalommal szerepelt a kezdőben, és statisztikai mutatóival (4,7 p, 5,8 lp, 0,3 gp) maximálisan igyekezett meghálálni Djokic edző bizalmát. „Az EL-évad legjobb játékosa” titulust – némi szubjektivitással – megosztva adnám Fegyverneky Zsófiának és Iványi Dalmának. Előbbi szinte minden statisztikai mutatóban ott van az első három hely valamelyikén (a 23 kategória közül 19-ben – csak a lepattanók (t/v/ö) és dupla-duplák tekintetében nem), amellett, hogy a most futó szezonra egyértelműen visszanyerte magabiztosságát (és ezzel kihatással van a többiek teljesítményére is). A veterán irányítóról pedig még mindig csak felsőfokon lehet beszélni, szíve, lelke, agya, motorja egyszerre a Pécs 2010-nek, ő adta a legtöbb gólpasszt a sorozatban (az egész mezőnyben), és különben is, egy olyan játékos, aki 9,3 pontot dob, 5 lepattanót szed és 5,4 gólpasszt ad meccsenként, minden csapatban kulcsembere lenne. Nem véletlen, hogy ő az egyetlen, aki minden mérkőzésen kezdett.
Azt hiszem, a számokból egyelőre bőven elég volt, s kedden már újra a fontosabb dolgoké, a játéké és a szurkolásé lesz a főszerep, amikor a Pécs 2010 pályára lép a jelenleg futó Euroliga-évad rájátszásában a Halcon Avenida ellen. Az alapszakasz harmadik és tizenharmadik helyezettjének összecsapásán nem a baranyai klub számít esélyesebbnek, de – ahogy azt korábban említettem – a play-off külön műfaj, ott az addig elért eredmények mit sem számítanak, csak az adott mérkőzése(ke)n leadott teljesítmény. Ugyanakkor a fentebb (és az első részben) leírtak remélhetőleg némi támpontot adnak majd a külső szemlélő számára, hogy mire számíthatunk, a csapat és az egyének szintjén egyaránt.
