Nem hagyják az embert dolgozni… Munka ügyben felhívott az egyik kollégám, és miután letárgyaltuk a dolgot, azt kérdezte: „És, ami a legfontosabb: mi lesz ma este?” Gyorsan elhadartam neki, mire számítok, csakhogy ettől kedvet kaptam megírni blogbejegyzésben is. Az alábbiakban következzék, mit várok az Avenida elleni visszavágótól.

Először is óriási hangulatot. Már a Kassa ellen is érezhető volt, de a Taranto ellen vált egyértelművé, hogy a csapat és a szurkolótábor újra egymásra talált. Az a fajta együttlélegzés, mely az olaszok ellen szinte tapintható volt, kulcsfontosságú faktorrá vált abban, hogy a lányok önmagukat és egymást felülmúlva teljesítettek. Az utóbbi időkben ez sokszor hiányzott, s részben ennek köszönhetően csúszott be jó pár váratlan vereség. A lelátó népe Pécsett sasszemű ítész, rögtön kiszúrja, ha valami nem úgy megy, ahogy kéne, s azt is, ha minden a helyére került. Most az érződik, hogy a külső (zavaró) körülményektől függetlenül a pályán a rend, az elképzelés és a céltudatosság dominál, és a dicséretes küzdőszellem mellé rendszeresen (több) jó egyéni és csapatteljesítmény társul. S ezért már érdemes kijönni a Lauber Dezső Sportcsarnokba, veresre tapsolni a tenyereket, és önmagát rekedtre ordítva buzdítani a lányokat az embernek.

Az első mérkőzés legnagyobb tanulsága az volt, hogy igenis létezik megfelelő taktika az ellenfél erő- és tudásbeli fölényének ellensúlyozására, a kérdés már csak az, hogy ezt sikerül-e négy negyeden keresztül végrehajtani. Salamancában a Pécs 2010 30 percen keresztül egyértelműen meghatározta a játék képét, és ha a játékvezetők nem nyúlnak bele durván a mérkőzésbe, akár még izgalmas végjáték is kikerekedhetett volna a dologból. 3-4000 tomboló pécsi néző előtt kevéssé valószínű, hogy a sporik hasonlóan szemérmetlen eszközökhöz mernének folyamodni (hacsak nem a hazaiak javára), így a kérdőjel könnyen kiegyenesedhet este fél nyolcra.

A spanyoloknak kedden jól láthatóan nem ízlett a lassított játéktempó, hogy nem rohanhattak Miami módjára, hogy folyton felállt védelem ellen kellett támadniuk. A pontjaik java részét így egy-egy maximális pontossággal végrehajtott figurával, továbbá egyéni képességeik (és magasságbeli fölényük) kiaknázásával, és a zóna elleni rendkívül hatékony játékukkal szerezték. Ha Djokicéknak sikerült megoldaniuk az elmúlt edzéseken, hogy jobb (precízebb) helyezkedéssel szélesítsék területvédekezésben a lefedett területet, akkor jóval kisebb az esélye annak, hogy gyenge oldalról átdobálja őket Torrens és De Mondt. Márpedig ha a zóna ül, azzal ki lehet fogni a szelet az Avenida vitorlájából, mert akkor a centereik fizikuma sem domborodhat ki annyira, nem beszélve a kétféle védekezési szisztéma váltakoztatásával okozott zavarról…

A kiegyensúlyozott csapatmunkán túl nagyon fontosak lesznek az egyéni teljesítmények mindkét oldalon. A vendégek szűk, hétfős rotációjában elsősorban öt ember szállítja a pontokat. Ha sikerülne akár a külső soruk akár a palánk alatti embereik játékát „elrontani”, visszafogottságuk megbontaná a két csapatrész közötti harmóniát, és akkor esély nyílna elkapni őket. Talán már az is elég lehet, ha a két nagytestű centerüket, Erikát és Lyttle-t ki tudják annyira tolni a körtéből, hogy 24 rádobás helyett mindössze 15-16-ot tudjanak elereszteni, azt se közvetlenül a gyűrű alól. Fegyverneky nagyon jól védte a nálánál egy fejjel magasabb Torrenst, ha a többiek meg tudnák fogni a De Mondt-Snell kettős valamelyikét, akkor Domingueznek kéne többet vállalnia, amiből összességében jól jöhet ki a Pécs.

A baranyai kontingensből Quigley egészen extrát játszott kedden, de – a már említett Fegyvernekyn túl – Griffin és Krnjic is szépen muzsikált. Amennyiben meg kívánják tartani továbbjutási esélyeiket, tőlük szinte „kötelező” az első meccses produktum megismétlése, de a győzelemhez valószínűleg Iványi (akit nagyon megfogtak Salamancában) és Nagy-Bujdosó dominánsabb teljesítménye is szükségeltetik majd. A találkozó titkos fegyvere Palusná lehet, aki (Keller mellett) fizikálisan egyedüliként tudja eséllyel felvenni a harcot a félelmetes salamancai centerpárossal. Erőnléte és meccshiánya okán egyelőre csak pár percre bevethető, de ha ez idő alatt sikerülnie kierőszakolnia egy-két személyit, urambocsá támadólepattanót, s mellé egynéhány pontocskát is ellenfelei fárasztásán túl (miközben Griffinék lélegzethez juthatnak egy kicsit a padon), az akár átbillenthetné a mérleget csapata javára.

A sportban nincsen „ha”, de most még a meccs előtti esélylatolgatásnál tartunk, úgyhogy belefér. Az egyszer biztos, hogy a Pécs 2010-nek szinte tökéletesen kell játszania ahhoz, hogy sansza legyen behúzni a találkozót, s ha minden körülmény / feltétel szerencsésen összejön, akkor ismét útra kelhetnek, hogy az Avenida otthonában végrehajtsák a „lehetetlen küldetést”. Egy harmadik (élet-halál) meccsen azonban már minden lehetséges.