Erősen megfontolandó, hogy érdemes-e bármit is írni egyáltalán erről a ma esti ankétról, melyen egyaránt képviseltette magát a Pécs 2010-et működtető Kft. tulajdonjogát 99%-ban birtokló SMM Kft. és Pécs város önkormányzata, mert hallottam ugyan mindkét szemben álló felet, de sokkal okosabb nem lettem tőle. Kicsit úgy éreztem magam, mint egy kisgyerek, aki nézi a veszekedő szüleit, a felét sem érti az egymáshoz vágott sérelmeiknek, csak azt látja, hogy miközben mindenki rettenetesen védi a saját igazát, az egész esszenciája, maga a család megy gajra.
Az biztos, hogy hiába mondja Gémes Robi, hogy mindössze 70 milliócska hiányzik, hogy visszaállítsák a 2001-es messinai állapotokat, ha közben olyan mértékű hitelvesztésen ment keresztül a menedzsment (melynek tulajdonképpen ő is tagja, még ha Jancsó János és Rózsa Gábor is a két kinevezett vezető), hogy az ember már akkor is gyanakodik, amikor kérdeznek. De az is látható, hogy a másik oldalon is inkább csak üres szólamok és általánosságok hangzottak el, az nem, hogy konkrétan milyen forrásból kívánnák feltámasztani a klubot már-már tetszhalotti állapotából - főleg úgy, hogy köztudomásúlag alig egy hónapja csökkentették harmadára az önkormányzat a csapatnak szánt támogatást. Az így kieső summa a Gémesék által lobogóra tűzött hiányzó összeg fele. Erre varrjon gombot, aki tud!
A Rátgéber Egyetem örökös rektora szintén fent ült a pódiumon (az SMM Kft. tagjai nem...), és többször is jó hangosan letette voksát Páva Zsolt - személye, és nem a városvezetés egésze - mellett. Ezenkívül hangoztatta, hogy személyes hitelével nagyban elősegíthetné a jelenleg csordogálni is alig akaró szponzori pénzek árjának megindulását. A kortesbeszéd tehát megvolt, de amíg nincs megegyezés a tulajdonostársak közt, addig sokra ezzel sem megy az egyszeri szurkoló. Finoman azért az ellentábor is odaszúrt a mesteredzőnek, mondván, hogy az elmúlt három és fél évben az adósságok eltüntetése terén igaz, előbbre jutni nemigen sikerült, de jórészt még mindig azokat a terheket (és azok következményeit) nyögik, melyek már betársulásukkor is megvoltak, és ennek felhalmozásában vastagon benne volt Rátgéber László is.
Szóval, ahogy azt a bevezetőbeli hasonlatomban is jeleztem, ment az adok-kapok rendesen, és ugyan elhangzott mindkét tábor részéről a megegyezés igénye, az álláspontok valahogy nem nagyon látszottak közeledni. Az egyik fél azt mondja, szívesen visszaadja ő a jelképes összegért vásárolt tulajdonrészét, ha cserébe írásos garanciát kap arra, hogy a kintlevőségek (beszállítók és játékosok felé, a jelzáloghitel-tartozások) valamilyen módon kifizetésre, rendezésre kerülnek. A másik fél pedig - a hatalom enyhe arroganciájával - kikéri magának, hogy ilyesmire kötelezzék olyanok, akik szavának már a kutya se hisz. Biztosíték és - ennek értelemszerű következményeként - megegyezés tehát a "kanyarban se", viszont - és ez a nagyobb baj - csapat és jövőkép sincs. És három héten belül lejár a következő szezonra nevezés határideje...
Egyébként közben megjelent az NSO magyar kosárlabdával foglalkozó blogján (Rázd meg a bikát!) egy poszt, mely a Botár Lászlóval, a női kontingens soproni felével foglalkozó újságíró-bloggerrel történt ma délelőtti beszélgetésünket tartalmazza. Akit érdekel, itt elolvashatja. (Igaz, hogy holtszezon van, de azért így is örömömre szolgál, hogy az ajánlója felkerült a Nemzeti Sport Online címlapjára.)
