Te lemerülnél 10 km mélyre, hogy megmentsd a volt nejedet? Költői kérdés volt. Jonas Taylort viszont más fából faragták, mint a legtöbb férfit, ő minden szorult helyzetből kivágja magát, az összes felmerülő krízisre csípőből reagál egy-egy rafinált húzással, szellemes riposzttal, vagy ha nem marad más, egy jól irányzott ökölcsapással. Ráadásul sokan szeretnénk ilyen felsőtestet öt év masszív alkoholizálás után. És igen, még az exért is alámerül a habokba. Ha már búvár. És természetesen abból is a legjobb, legmerészebb, legrátermettebb, de egyben a legpechesebb is, akit folyton megtalál a baj. Hol egy tragikus véletlen, hol egy hosszúhajú veszedelem, aktuálisan és legfőképpen pedig egy szupererős, szuperintelligens, szuperagresszív óriáscápa formájában - aki olyan, mint a legrosszabb rémálmaink, folyton vissza-visszatér.
Merthogy egy ilyen képességekkel megáldott férfiúnak méltó ellenfél dukál: a John Statham alakította főhős életét hosszú éveken keresztül keserítő, ősidőkből itt ragadt megalodon a saját nemében igazi unikum, olyannyira, hogy elvileg már nem is létezhetne, lévén, hogy a faj több millió éve kihalt. Erről azonban a torpedónaszád méretű cápa mit sem tud, és elsöprő lelkesedéssel zaklatja a tengermélyre tévedő lényeket, különös tekintettel azokra, melyek fényt bocsátanak ki. Ezekből viszont oly kevés akad, hogy rejtőzködő (és kihalt) állapotát feladva a felszín közelébe is követi a búvárhajókat. És ezzel vérszomjas vízi elefántként keveredik a tengerbiológusok, halászhajók és fürdőzők porcelánboltjába. A többi kitalálható.
És sajnos ez a film legnagyobb problémája is: az égvilágon semmi újat nem tud hozzátenni a cápás filmek zsáneréhez. Ráadásul se nem elég ijesztő, se nem elég véres, a kötelező jópofaságok, poénok fele besül, a kétdimenziós mellékkarakterek mindegyike ismerős már, a vizuális orgiával pedig annyira jóllakatták már a moziközönséget, hogy csak néha éri el az ingerküszöböt. A történet is teljesen sablonos, és több benne a logikai baki, mint az őscápa által keltett hullám.
VERDIKT: 10/3
A cikk - rövidített formában - megjelent a Dunántúli Napló 2018. augusztus 17-i számában.
