Az utóbbi néhány átigazolási időszakban jóval visszafogottabb volt a Manchester United, mint azt vártam volna. A Cristiano Ronaldo eladásából befolyó temérdek pénzből fél csapatra való játékost lehetett volna vásárolni, de Sir Alex Ferguson előbb megvárta, hogy az aranygeneráció több alapjátékosa (Gary Neville, Paul Scholes) és a (szinte) közéjük nemesedett Edwin Van der Sar visszavonuljon, s csak azután kezdett el mozgolódni. Eddigi két igazolása, Phil Jones és Ashley Young egyaránt jó fogásnak tűnik, de a keret még korántsem tekinthető teljesnek, akadnak még hiányzó láncszemek. Az én ideális kezdő tizenegyemben két hely kiadó: a hálóőré és a játékszervezőé.
Mielőtt nagyon belemerülnénk a jelöltek taglalásába, tisztázzuk a fix pontokat! A védősort viszonylag egyszerű összeállítani. A bal oldalon Patrice Evra helye megkérdőjelezhetetlen annak ellenére, hogy nem a tavalyi volt a legjobb szezonja. Az (egészséges) Vidic-Ferdinand belső kettős áthatolhatatlan falat képez, kevés jobb hasonló páros van a világon. Jobbhátvédnek valamelyik iker bármikor bevethető, bár Fabio higgadtabb, én Rafaelre voksolok, mert benne több a spiritusz. A csatársor is megvan: ha Ferguson egy éket vet harcba, az Wayne Rooney lesz, ha kettőt, akkor a mexikói zsebgólvágó, Javier Hernandez csatlakozik hozzá. A középpálya jobb oldalán Antonio Valencia helye biztos, ha visszanyeri tavalyelőtti formáját, kirobbanthatatlan lesz. A túloldalra a most szerződtetett Ashley Young kerül, van fantázia a srácban, sokat erősödhet (és gyorsulhat) vele a csapat támadójátéka. Szűrőként Michael Carrick és Darren Fletcher egyformán jó teljesítményre képesek, utóbbi lendületesebb, előbbi sallangmentesebb, ezért nálam az egykori tottenhami kezdene. És akkor most lássuk a két betöltetlen posztot!
"Végy egy jó kapust!" - kezdődik a labdarúgóedzők Bibliája. (Még az Ajaxból) kedvenc kapusom, VDS tátongó űrt hagyott maga után, s a helyét rettenetesen nehéz lesz legalább hasonló kvalitású játékossal betölteni. A hórihorgas holland honfitársát, Marten Sketelenburgot ajánlotta az United döntéshozóinak figyelmébe, Sir Alex viszont leggyakrabban a spanyol David De Geát emlegeti. Ugyan vannak más jelöltek is, de az a megérzésem, hogy a befutó kettejük közül kerül majd ki. A magam részéről inkább a fiatal hispánt preferálnám, mert bár a németalföldi rutinos, jó kapus, sosem lesz extraklasszis, az Atletico Madrid büszkeségében viszont a potenciál mindenképpen benne van.
A leendő játékszervező középpályás kilétét illetően sokkal több találgatás látott napvilágot: Wesley Sneijder, Luka Modric, Samir Nasri és Charlie Adam neve is felmerült. Akármelyikük érkezzen, nem leszek különösebben szomorú: nagyszerű játékosok egytől egyig. A csapat elmúlt évtizedekben megszokott alaptaktikáján - melyet ezen a poszton elsősorban Paul Scholes fémjelzett - azonban mindenképpen változtatni kell, bármelyikük tegye is át székhelyét Manchesterbe.
A holland klasszisra régóta vadászik Ferguson, akinek képességei vitathatlanok. Ellene szól azonban alacsony termete (az ütközéseket erőltető Premier League-ben ez jelentős hátrány) és sérülékenysége. Ha mégis ő lesz a kiválasztott, borítékolható, hogy a skót mester feladja jól bevált négy-négy-kettes taktikáját, és inkább két szűrővel (pl. Carrick, Fletcher) és egy csatárral játszik majd (Rooney), akit a szélekről két támadó középpályás (Valencia, Young) segít majd, és Sneijder lesz a két sor közötti összekötő kapocs. Ebben a felállásban egyébként Valencia helyén inkább Nanit szerepeltetném, de állítólag a vételárba ő is belekerülne a pénz mellé "tölteléknek".
Modric évek óta az angol bajnokságban edződik, és bár ő is mélynövésű, sokkal eredményesebben használja testét - igaz, nem elsősorban szerelésekre, de a labdákat remekül tartja meg, fedezi és osztja tovább. Igazi "lótok-futok" csapatjátékos, akinek a lábában mindig benne van egy-egy forintos átadás. Hazai pályán vele inkább megkockáztatható Hernandez csapatba állítása (az egyik szűrő helyén), de idegenben nem biztos, hogy bevállalnám.
Ha sikerülne Nasrit kipecázni Wenger kollekciójából, egy rutinos csereember, Park Dzsi Szung léphet eggyel előrébb (Younggal helyet cserélve), mivel a francia előszeretettel húzódik ki a vonal mellé, a koreai pedig egyfelől amúgy se igazi szélső, másfelől a középpálya belső részén is jó teljesítményt képes nyújtani. Az ő rendszeres helycseréjük mérkőzés közben könnyen megbonthatja az ellenfél védelmét. Az Arsenalból elvágyódó játékos érkezésének azért örülnék, mert nagyszerűen cselez, és képes váratlan, zseniális megmozdulásokra. Kifejezetten fiatal kora is mellette szól.
Adammel végre ismét lehetne pontrúgó specialista a kezdőben - David Beckham óta senki nem tudta betölteni ezt a pontot. (Ugyan "Céronaldó" rengeteg gólt rúgott szabadrúgásból, de amelyik labdája nem ment be, zömmel a lelátó felső karéján ért landolt.) A (jelenleg még a) Blackpool játékosa is "oda" rúgja a labdát, nem "arra", ezért a szögleteknél, távoli és kapu előtti szabadrúgásoknál újra lehetne reménykedni. Vele kapcsolatban az a félő, hogy rajta átmenő támadások kicsit lelassulnának, mert hiába a nagyszerű rúgótechnika, ha a sebessége nem éri el a Manchesterben elvárható szintet (nemcsak futógyorsaságban, fordulékonyságban sem).
Ha nekem kéne választanom négyük közül, valószínűleg Modricra mutatnék, de vérző szívvel búcsúznék el a többiektől. Döntésemet azzal tudnám megindokolni, hogy benne ötvöződnek legjobban azok az erények, melyek sikeressé tehetik a csapat leendő karmesterét: ismeri az angol bajnokságot, jól lát a pályán, emellett elég gyorsan képes a kívánt helyre passzolni a labdát, fineszes focista, de a test a test elleni játékban sem elveszett ember. A kora éppen megfelelő (25 éves), a habitusa még inkább.
A képzeletbeli A-csapatom tehát így néz ki: De Gea-Evra-Vidic-Ferdinand-Rafael-Valencia-Carrick-Modric-Young-Hernandez-Rooney. Nem mondom, hogy ez elég lenne a Barcelona ellen (mondjuk nem is ilyen felállású tizenegyet küldenék pályára ellenük), de az angol bajnoki cím megvédésére simán képesek lennének. Ebben a kezdőben egyaránt helyet kapna a rutin (Evra, Ferdinand, Vidic, Carrick), a "legjobb labdarúgókor" minden előnye (Valencia, Modric, Rooney) és a nagy kiugrás lehetősége (De Gea, Rafael, Young, Hernandez). De Gea bizonyíthatja, hogy ilyen fiatalon is érett kapusteljesítményre képes, Chicharito már tavaly is megmutatta oroszlánkörmeit, Young teljesítménye ugrásszerűen javulhat attól, hogy klasszisok sorával játszik majd egy csapatban, Modric is tudna kinek labdát adni, Rooney pedig kedvére "ékeskedhetne", ill. visszaléphetne, a helyzet alakulásától függően.
Mögöttük pedig olyan játékosok várnak majd bevetésre, mint az angol U-21-es válogatott belső védő kettőse, Jones és Smalling, a másik iker, Fabio, a jolly-joker O'Shea, az örök ígéret Anderson, az elnyűhetetlen Giggs, a pályát felszántó Fletcher, a rendkívül tehetséges Cleverley (akitől sokat várok jövőre), és akkor még nem beszéltünk a Berbatov, Owen, Wellbeck csatártrióról. Ezért ha a kérdéses két kezdőposztot megfelelő emberekkel sikerül feltölteni, a hátország biztosan hozzá tudja majd tenni a magáét: a kiegészítőemberek remek merítési (és taktikai variációs) lehetőséget fognak szolgáltatni. De előbb a két hiányzó láncszemet kéne megszerezni. Hamarosan megtudjuk, milyen eredménnyel.
