Egy napos spéttel, de sikerült megnéznem az angol Szuperkupa sorsát eldöntő mérkőzést. Összességében nyugodtan kijelenthető, hogy jó helyre került a serleg tál, mert a manchesteri "házi derbin" a bajnoki címvédő végig a kezében tartotta az irányítást, és két szerencsés (kapus)gólt leszámítva a Citynek momentuma sem nagyon volt. A sorsolás szerint vendégnek számító United jóval összeszedettebb, taktikusabb és főként gyorsabb futballt játszott ellenfelénél, és ez különösen a második félidőben volt feltűnő.
Egy mérkőzésből botorság lenne messzemenő következtetéseket levonni, nem is teszem, ugyanakkor a Vörös Ördögök látványos, pörgő játékát elnézve kicsit elgondolkodtam azon, vajon hol is kéne valójában megerősíteni ezt a keretet. Már az első játékrészben sem játszott rosszul Sir Alex (alap)csapata, de amikor beküldte a csereifiket, akkor lódult meg igazán a szekér.
Legutóbb azt írtam az MU-ról, hogy az ideális kezdőből nálam két poszt kérdéses még. Azóta érkezett és távozott is jó néhány játékos, ám a (megnyugtató) válaszhoz nem kerültem közelebb (sőt, egy újabb is felmerült), igaz a nézőpontom kissé átalakult. A kapust illetően beigazolódott a sejtésem: Ferguson megszerezte magának David de Geát, viszont a fiatal spanyol eddig többször is bizonytalankodott (hogy messzire ne menjek: a City mindkét góljában vastagon benne volt), Lindegaard ezzel szemben elismerésre méltóan teljesített a felkészülési mérkőzéseken. Vagyis a Man Utd-nak most van két "jó kapusa", de az ember nem tudja melyik ujját harapja meg: játszassa a sok pénzért vásárolt "sztárt" (hogy el ne bizonytalanodjon végleg), vagy inkább adjon esélyt a ténylegesen jobban produkálónak (akár a másik kárára is). Szerencsére ez nem az én, hanem az öreg skót gondja lesz... Kíváncsian várom, hogy dönt majd.
Az irányító szerepéért még érdekesebben alakul a körtánc: három tippem közül Modric inkább a Chelsea-vel kokettál, Nasri maga se tudja, mit akar, Sneijder pedig (állítólag) a pénzéért rinyál, mint az egyszeri fürdősk.rva. Mindeközben ez a Cleverley gyerek olyat játszott vasárnap, hogy a teljesítménye láttán a hollandus biztosan lejjebb engedett a heti 250 ezer fontos fizetéséből pár tízezret, abban reménykedve, hogy David Gill nem látta a meccset. Kedves Wesley, szerintem megnézte.
Édesapám, ha dicsérni akar egy középpályást, mindig azt mondja: "Látod, ennek fent van a feje!" Mivel kábé harminc évig volt fociedző, hajlamos vagyok hinni neki, és elfogadni azt a meglátását, hogy az a játékos, akinek nem kell folyton a csukáját lesnie, hogy vezetni tudja a labdát, minden bizonnyal több ideje van nézelődni a pályán. Ennek következtében pedig több mindent észrevehet, átláthat maga körül - a védők és saját csapattársai helyezkedését, mozgását, a "lyukakat", satöbbi. És Tom Cleverley-nek nem koptatta ki az álla a mezét.
A másik feltűnő momentum a fiatal angollal kapcsolatban számomra az volt, hogy szinte mániákusan ragaszkodott ahhoz, hogy legfeljebb kétszer érintse a labdát továbbítás előtt, de az esetek legalább a felében lekezelés nélkül passzolt - s többnyire jó helyre. Ha pedig labdavezetésre ragadtatta magát, az szinte sosem irányult keresztben, ne adj' isten hátrafelé, hanem csakis az ellenfél kapuja irányába. Ez az a penetráció, ami (mostanában) annyira hiányzik Carrick játékában. (Fletcherében megvan, csak abból meg jó - passz - nem szokott kisülni.)
Tisztában vagyok azzal, hogy Cleverley nem fogja tudni ezt a szintet hozni hétről hétre, azonban nem is kell neki. Az egyik belső középpályás - a védekezőbb - pozíciója úgyis a Carrick-Fletcher-Jones hármas között oszlik majd meg nagy valószínűséggel, a másikra - az "fazonszabászabbra" - pedig Anderson elég látványosan bejelentkezett a Community Shielden, s akkor még nem említettem Ryan Giggset.
Sir Alex Fergusonnak tehát rendelkezésére áll mindkét belső középpályás posztján három-három bevethető ember, mely a versenyszellemet nem csak fenn-, de "egészségesen" is tartja. Komolyan felmerül hát a kérdés, vajon feltétlenül szükség van-e még egy olyan sztárjátékosra, aki - hacsak nem sérült - kibéreli az egyik helyet a kezdőben. Mindamellett hogy maximálisan elismerem a fentebb emlegetett (a csapattal hírbe hozott) klasszisok képességeit, nem vagyok róla meggyőződve, hogy igenlő választ adnék, ha engem faggatnának.
Új játékost csapatba, rendszerbe, stílusba beépíteni mindig nehéz, egy irányítót még nehezebb, és ha az illető ráadásul nem is csinálja végig az alapozást a többiekkel, akkor még inkább. Arról nem beszélve, hogy akárki is jön (ha jön), valószínűleg nem aprópénzért érkezik, és nem is filléreket fog keresni, s ez (is) megbonthatja azt az egységet és belső tartást, mely az Unitedet jellemezte végig a felkészülési periódusban. És amellett sem szabad elmenni szó nélkül, hogy így Cleverley-nek ennek következtében leginkább csak a hazai kupasorozatokban maradna tér és lehetőség a bizonyításra. És ez jóval kevesebb teret engedne a fejlődésének, mint a tavalyi wigani kölcsönjátéka, akkor meg kár volt visszarendelni.
A tavalyi szezonban nem egy tehetséges fiatal irányító tudott élni a (rendszeresen meg)kapott eséllyel - gondoljunk csak Hendersonra vagy Wilshere-re -, akik nagyszerű játékkal hálálták meg edzőjük bizalmát. Sir Alexben ugyanúgy benne van a graszt, mint Wengerben, ami a fiatalítást illeti (és a City a saját bőrén tapasztalhatta ennek eredményességét - hármat kaptak egy félidő alatt a csikócsapattól), ezért nem lennék meglepve, ha tényleg komolyan gondolná azt a minapi kijelentését, mely szerint ő bizony ezzel a kerettel számol a hét végén elindult idényre.
A magam részéről nem fogok különösebben bánkódni, ha a sajtó által már vörösnek elkönyvelt Sneijdert (vagy a másik kettő valamelyikét) mégis leigazolják, mert egy top spíler azért sosem szokott rosszul jönni, viszont a mester helyében inkább szélső hátvéd poszton keresgélnék inkább a piacon, mert Smalling dicséretesen játszott ugyan, de nem elég képzett ahhoz, hogy stabilan eljátszogasson jobb bekkben.
Update: Ez a cikk pár perccel azután jelent meg a Guardian online verziójában, Daniel Taylor tollából, hogy közzétettem ezt a posztomat. Érdekes, hogy mennyire rímel a kettőnk szövege.
