@Dahakaa: Valaki írta valahol (kommentben), hogy Charlie most már viccesebb, mint Hank. Ez a felvetés (és főleg az, hogy "már") azért volt érdekes számomra, mert Moodyt egyáltalán nem tartom komikus figurának. Az ő története végtelenül szomorú, és a vidámság, az ökörködés nála csak pótcselekvés, álca. Runkle pedig olyan, mint egy nagy gyerek, aki a két lába közt talált rá a kedvenc játékszerére. Az ő figurájából szinte hiányzik a mélység, de nem azért, mert elnagyolt lenne, hanem mert ő tényleg azt a férfit testesíti meg, akinek "mindenről ugyanaz jut az eszébe". Vele könnyebb azonosulni, hiszen ez ránk, pasikra alapból jellemző szokott lenni.
Hank viszont egészen más kávéház. Sokkal összetettebb lélek: javíthatatlanul idealista, ugyanakkor velejéig cinikus, egyszerre családcentrikus és családromboló, kedves és figyelmes, másfelől olyan, mint elefánt a porcelánboltban. Minden nemtörődömsége mellett rendkívül céltudatos is, vagyis összességében elmondható, hogy az ellentétek embere, s a végpontok közti vibráló feszültségtől válik igazán érdekessé.
Fiatalon (tizen- és huszonévesen) az ember hajlamos sarkosan látni és értékelni a világot, ám idővel felsejlik, hogy a realitás valahol a végletek közt húzódik. A valóság nem egy homályos, szürke zóna, melyben összemosódnak a színek, hanem olyan tér, melyben jól kivehető a fehér (pro) és a fekete is (kontra), ám mindhez szorosan kapcsolódik valamiféle kompromisszum, vagy egyéb hozzáadott attribútum. Szerintem a Kaliforgia a konkrét cselekményen túl valahol erről az összefonódásról szól, ahol minden tett mellett és ellenében is felsorakoztathatók érvek - attól függően, kinek a nézőpontját tekintjük (számunkra) elfogadhatónak.
Amikor azt írtam, ez a sorozat 30 fölött válik igazán érdekessé, arra céloztam, hogy a "többnézőpontúság" elfogadásához szükségeltetik bizonyos élettapasztalat. Ha valaki megházasodik, gyermekei születnek (akik egy idő után szintén öntudatra ébrednek), óhatatlanul kénytelen szembesülni azzal, hogy nem az övé az "egyetlen létező igazság", nem az ő paradigmája rendelkezik kizárólagos legitimitással, hanem bizony akadnak mások is, melyekkel szükségszerűen össze kell hangolni saját attitűdjét a (békés) együttélés, együtt létezés fenntartása érdekében.
Az út, amit Hank bejár, kifejezetten érdekes és tanulságos számomra, és pont az előző évadban éreztem azt, hogy eljutott egy végponthoz, amin drasztikus váltás nélkül nem lehet túljutni. A katarzis sajnos elmaradt, és a hollywoodi szemlélet, dramaturgia ebben az évadban is érvényesülni látszik, de ettől még találok benne csipegetni valót.

köszönöm szépen

Köszi a feliratot!

@Wantit: @ThomasGreg: Szívesen! :)

A nosztalgiával nekem nem lett volna problémám, a giccs ellenére sem, mivel bizonyos esetekben a cél érdekében el tudom viselni. Ami nekem sem tetszett, az a múltidézés képi megjelenítése. Elvileg az első évad előtti eseményeknél jártunk, de Daviden nem múltak el nyomtalanul az évek ami a megjelenését illeti, így hiteltelen volt az egész. Számomra szükség lenne arra, hogy vagy ismerjük meg Hanket még jobban, mint eddig, vagy pedig haladjunk a komikus vonalon. Korábban mintha egyszerre mindkettő elvárásom teljesült volna, most pedig egyhelyben topohunk, nem nagyon látom hat epizód után sem, hogy merre halad az évad. A kicsit lagymatag sztorit fel lehetne dobni új szereplőkkel, vagy azzal, hogy az állandó szereplők nagyobb hangsúlyt kapnának egy-egy epizód erejéig, Samurai szerintem nem az igazi.
Ezek mellett a negatívumok mellett néha-néha felcsillan a sorozat régi fényéből is valamicske, így rendületlen kitartok mellette, de egy-két sorozattal szemben, amelyek az évadok előrehaladtával talán még jobbak is lettek, itt legnagyobb sajnálatomra a hanyatlás jeleit látom.

@nem akar az ökörcsorda legelni: Jogosak a meglátásaid. :)

Nekem is ez volt az első meglátásom a vége-főcím után, hogy hol vannak a cicik? Úgy gondolom, h valami rávezetést akarnak egy későbbi történésre, ezért kreáltak a múltba megtörtént eseményeket. Megeshet, hogy tévedek...volt már rá példa :)
Ahogy írtad halamita, Hank valóban nem egy vices figura, csak mindig belelép abba a bizonyos kutyaszarba, amit hol az ő kutyája termelt, hol másoké. Nekem sem jött be ez az érzelgős, flashback-es rész, ahogy írtátok, erőltetett volt. Emlékszem az első évadra, ahol még Runkle-ön +10-15kg volt, de a mostani részben a visszatekintésben nyoma sem volt ezeknek. Azért erre figyelhettek volna kicsit jobban, de nem is ez volt az igazán fontos.
Reménykedek egy Kaliforgiásabb folytatásban...

Nekem a 4. évad ült le az első háromhoz képest.
Majd egyhuzamban néztem meg mind a hármat.
A 4.et már a HBOn keresztül, darabokban, de úgy nem volt az igazi.
De egyben se volt meg az eredeti húzása.
Valami elveszett belőle. Igaz kifutnak a sorozatok, de a Moody style azért átjön a gyűrött arcú karakterén, amit talán nem is nagyon kell a sminkeseknek fazonra igazítani!