Bevallom, amíg volt időm (és ingerenciám), szívesen néztem zenés tehetségkutató műsorokat. Elég öreg vagyok arra, hogy ebbe még a Ki mit tud? is beletartozzon, de hogy kurrensebb példákat is felhozzak, belenéztem az X-Faktor, a The Voice, a Csillag születik és már nem is tudom, miféle műsorokba. A magyarokat hamar meguntam, részben a felhozatal szegényessége, másrészt a zsűri hiteltelensége és ripacskodása miatt (tisztelet a kevés kivételnek), és inkább a külföldiek felé fordultam. A legtovább az amerikai The Voice mellett tartottam ki, s ebben nem kevés szerepe volt az Adam Levine - Blake Shelton fémjelezte verbális (és intellektuális) farokméregetésnek, de maga a koncepció is tetszett.

Az évadok során jó néhány dalra rácsodálkoztam ("Jé, így is lehet?!"), másokat pedig megismertem, és azóta is előszeretettel hallgatok. Ma reggel felcsendült a rádióban az egyik közülük (mármint az eredeti), s ettől kedvem támadt újra meghallgatni a feldolgozást. Hogy Nektek melyik tetszik jobban, Rátok bízom, mára mindkét verziót megszerettem, de - talán, mert azt hallottam először - sokáig a tehetségkutatós versenyző akusztikus előadása állt közelebb a szívemhez. Ezért ebben a sorrendben is linkelem be őket.

A Too Close című számot (merthogy erről van szó) előadó Melanie Martinez a The Voice harmadik évadában szerepelt, 17 évesen, és egyéniségével legalább annyira elvarázsolta a publikumot, mint a hangjával. Sőt. 

A dal eredetije pedig az angol Alex Clare énekes-dalszerző nevéhez fűződik, akinek eleddig ez volt a legnagyobb slágere.

Kíváncsi vagyok, Nektek melyik tetszik jobban. Ha nem volt kedvetekre való, megírhatjátok azt is kommentben.