A kezdő és haladó feliratkészítők, fordítók egyik leghasznosabb mankójának számító Felirat Blogon perelli kolléga posztolt egyet egy meglehetősen érdekes, egyszer s mint kényes témában. Konkrét esetet járt körül, s merengett el a kapcsán azon, hogy lehet / szabad / illene kezelni  az olyan konfliktushelyzetet, mely akkor keletkezik, ha valaki szőrszál- vagy más egyéb hasogatás céljából vesz górcső alá egy fordító szellemi termékét.

Személy szerint nem nagyon kedvelem a "Feliratok értékelése" topikot, nem is sűrűn szoktam olvasgatni, csak nagy néha, amikor jelez valaki, hogy meg lettem szólítva (igaz, akkor rendszerint végignézek pár oldalt, hogy tájékozódjak, mi újság "fordításfronton"). Az ok nagyon egyszerű: véleményem szerint annak van joga bírálgatni (akár jobbító szándékkal is), aki maga is "űzi az ipart", mindenki mástól még akkor is nehéz elfogadni a kritikát, ha történetesen igazat lehetne neki adni (vagy főleg akkor? :P). Na mármost, a rendszeresen fordítók általában ismerik azokat a belső csatornákat, melyeken keresztül felvehetik a kapcsolatot a kollégáikkal, de többségünk eleve megadja elérhetőségét a profiljában, így könnyedén eljuttathatja bárki számunkra a mondandóját. S ha mégsem, még mindig ott az oldalba beépített üzenet funkció.

Egy műfordítás olyan, mint az ember saját gyereke, az ő kreálmánya, s ha nem is feltétlenül elfogult vele, általában hibáival együtt szereti. Nem hinném, hogy bárki örül annak, ha a kölkét nyilvánosan pellengérre állítják. Mert valljuk be őszintén, az értékelő topik nem igazán a dicséret helye, sokkal kevesebb olyan bejegyzés van, hogy adott szerző "hűdezseniálisan" megoldott egy fordítási problémát - ehelyett inkább a félrefordításokat és egyéb problematikus elemeket vesézgetik az arra ráérők.

A történet másik fele, hogy - ahogy azt perelli is pontosan látja - a fordító hiú és rátarti, ha nem lenne az, nem állna nyilvánosság elé feliratával. A "homo vanitatusok" viszont köztudottan kevéssé szeretik a bírálatot, és erőteljesen hajlanak arra, hogy nem a kritikával foglalkozzanak, hanem az azt megfogalmazóval magával. Ez a késztetés határozottan felerősödhet akkor, ha a szennyes kiteregetésére nagyobb plénum előtt kerül sor.

Summa summarum, az ilyesmit jobbnak tartom diszkréten kezelni, és a széles nyilvánosság előtt való példálózás (ne adjisten vagdalkozás) helyett szerintem érdemesebb közvetlenül megkeresni bírálatunk tárgyát, és négyszemközt elintézni vele a dolgot.

Az ellentábor nyilván azt mondja majd, hogy a topikban felemlegetett típushibákból tanulni lehet, s ebben van is igazság, ugyanakkor sokszor annyira speciális, csak az adott témára / sorozatra / szituációra / kontextusra jellemző ill. érvényes problémákat boncolgatnak, amiből tényleg legfeljebb csak a fordítója tanulhat. Ha akar.

Van még két problémám a feliratkritikákkal. Az egyik, hogy a bíráló óhatatlanul kevésbé mélyed el a szövegben, mint a fordító, így előfordulhat (és ahogy visszaemlékszem, láttam is rá példát), hogy tudatos döntést, változtatást ró fel hibaként, holott egyszerűen arról van szó, hogy egy adott átültetési szituációt másképpen oldott meg a vita két résztvevője. Azt pedig, hogy ki jobban és ki rosszabbul nem minden esetben és nem feltétlenül lehet egyértelműen eldönteni - sokszor nézőpont kérdése.

A másik gondom ugyanennek a gondolatmenetnek a folytatása. Amikor meglátom az "én így oldanám meg jobban / kevesebb leütésből / szabatosabban" kezdetű mondatokat, legtöbbször már vonom is fel a szemöldökömet. Az oka egyszerű: ezek a "javítások" többnyire csak részben objektív alapon történnek, a szubjektivitás, a saját horizont sokkal hangsúlyosabb szerepet kap. Innentől pedig jöhet a parttalan hitvita.

Hogy egy-két gondolatot hozzáfűzzek a perelli által felvázolt konfliktushoz is: nem hiszem, hogy az számít, hogy ki mióta fordít, sokkal inkább az, ahogy. Ha tényleg hibázott az illető, a sértődés helyett az lett volna a helyes magatartás, hogy magába száll. A bíráló pedig most megmutathatja, mit tud, azon viszont ne csodálkozzon, ha a fordítását aztán ízekre szedik azok, akik szerint nem volt túl korrekt "kiutálni" egy régi motorost, majd átvenni a helyét. Isten irgalmazzon neki, ha nem végez kifogástalan munkát...