Megy az adok-kapok a városvezetés és Rózsa Gábor közt a gazdálkodás kapcsán, mint ahogy a Pécs 2010 nem hivatalos fórumán is. Ez utóbbin a régóta (legalább) két táborra szakadt kommentelők osztják meg vélt vagy valós igazukat a helyzet idáig fajulásával, a Páváék, ill. a klub technikai vezetője szerepével kapcsolatban. Érdekes ez az "oldalválasztósdi", kicsit a flamandok és hollandok vitájára emlékeztet. Meg is kérdem (Végh Antal után szabadon): és hová álljanak a belgák?

Régóta ismerem Rózsa Gábort, és úgy gondolom, kifejezetten jó viszonyban vagyunk egymással. Tudom, hogy rengeteget dolgozott az elmúlt másfél évtizedben a csapatért, a klubért, de szerintem ezzel mindenki tisztában van, ha őszintén szembenéz a tényekkel. Mint ahogy azzal is, hogy követett el hibákat - én magam is azt gondolom, hogy a jelenlegi helyzet kialakulásában komoly szerepe volt, melyből le kellett volna vonnia a megfelelő következtetéseket.

Sőt, nemcsak hibákat, "szabálytalanságokat" is biztosan elkövetett. Ezek közül több ismeretes a nyilvánosság számára, melyeket általában "öngólként" (a vérmesebbek "hülyeségként") aposztrofálnak a véleményalkotók , mint például  Somogyi elküldését, vagy a Coelho-Queenan cserét, melyek miatt jó nagyokat bukott a klub erkölcsileg, anyagilag egyaránt. De persze (biztosan) van más is. A könyvelésre értelemszerűen nem látok rá, de aki a profi sport világában kicsit is tájékozott, tökéletesen tisztában lehet azzal, hogy a klubok pénzmozgásai gyakran a igencsak "mosógépszerű" hanggal járnak, legyen szó labdarúgásról (olasz, spanyol 1. osztály - a teljesség igénye nélkül), kézilabdáról (Veszprém) vagy kosárlabdáról (Pécs 2010), hogy csak a legutóbbi példákat említsem.

A városvezetés viszonylag könnyű helyzetben van, hiszen nem okozott számára különösebb gondot az ideális bűnbak felkutatása: Rózsa egyértelműen kirakatembere (volt) a klubnak, s nemcsak gazdasági szempontból. Azzal, hogy minden sarat igyekeznek rákenni, úgy gondolhatják, elterelhető a figyelem saját szerepükről ebben a szomorú történetben. Pedig nekik is volt, majd' ötven százalékos tulajdonosként nem is kicsi. Senkinek ne legyenek kétségei afelől, hogy igenis ráláttak a klub gazdálkodására, mint ahogy döntéseikkel (vagy éppen annak hiányával) ugyanúgy befolyással bírtak az események alakulására, mint maga a végrehajtó.

Azzal, hogy az ügy az ügyészségen folytatódik, senki sem fog nyerni, legkevésbé mi, akik a csapatért szorítunk. Rózsa Gábor talán jobban tette volna, ha még időben veszi a kalapját (és ez nem feltétlenül akkor volt, amikor nyilvánosan is megvonta tőle a bizalmat a teljes tulajdonosi kör), de ezen már nem lehet változtatni. Önként vállalt mártíromsága, hogy régi vágású kapitányként utolsónak kívánja elhagyni a süllyedő hajót, s addig rendületlenül teszi a dolgát, a viharos ellenszéllel mit sem törődve, emberileg érthető, sőt, dicséretes, de nem vagyok benne biztos, hogy összességében hasznos is. Merthogy minden egyes nappal, míg posztján marad, elodázza az új felállású vezetés döntéskényszerét az utódlást illetően, s a (jelentős részben) miatta is bekövetkező klub iránti bizalomvesztés visszafordítását is ellehetetleníti.

Másrészt viszont az embernek már tényleg tele van a hócipője azzal, hogy valóban következmények nélküli országban élünk, és míg a felemelkedésnek mindig akadtak "zászlóvivői", a bukás után valahogy senki sem akarja elvinni a balhét. Miért is akarná, értem én, de a felelősségviselés szerintem nem elsősorban akarati kérdés. Elvileg van egy demokratikus jogrendszerünk, melyben az esetlegesen megvalósuló gazdasági (és egyéb) bűncselekményeknek következményei vannak. Ebből a szempontból talán még hasznos is lehet, hogy jogi útra terelődött a kérdés tisztázása.

Csakhogy a nagy büdös magyar valóságban félő, hogy az egészből nem lesz semmi, főleg, ha olyan irányt vesz a nyomozás, ami túl kellemetlen lenne néhány befolyásos ember számára. Akkor majd szépen elkenik az ügyet, vagy addig halogatják, amíg tárgytalanná nem válik, el nem évül az egész. Láttunk már rá példát.

Rózsa Gábor így is, úgy is menni fog (a kérdés csak az, milyen irányba), azon viszont érdemes elgondolkodni, hogy az egykori sikerek egyik kovácsából persona non gratává váló sportvezető kezét fogók közül sokan ott maradnak a csapat környékén, sőt, akadhat olyan is köztünk, aki egyenesen a klub megmentőjének szerepében fog tetszelegni. Engem személy szerint ez egyébként sokkal kevésbé zavar, mint az, hogy vajon mennyi problémától, keservtől meg lehetett volna kímélni minden érintettet gyúrótól szurkolóig, ha az egy csónakban evezők áskálódás helyett végig egy irányba húznak. De hát ez is a magyar valóság része...

fotó: Rébay Viktor