A mai nap tanulsága: sose higgy egy bloggernek! Alig huszonnégy órával azután, hogy leírtam, hogy "ne feszegessük" az érkező játékosok kilétét, mit csinálok: posztot írok arról, hogy ugyan kik jöhetnek, kiknek kéne jönnie Manchesterbe, hogy az United játéka ismét a régi szép időket idézze. Szégyen a fejemre! Komolyan mondom, mostantól egy szavamat se hiszem! Na de mindegy, a zinger az zinger, az olyan, mint a reggeli kávé utáni mehetnék: jobb, ha az ember nem áll ellen a természet sürgető szavának, mert ha nem jön ki, aminek ki kell jönnie, hajlamos beszorulni. Ha a Kedves Olvasó érti, mire gondolok...
Visszatérve az eredeti, a címben megadott témához, már akkor elkezdett bizseregni az ujjam, amikor egyik kedvenc, napi rendszerességgel böngészett oldalamat, a ManutdFanatics szurkolói lapját nézve megakadt a szemem az egyik bejegyzésen, melyben Evra arra biztatja Hazardot, hogy az Unitedhez tegye át a székhelyét, ha már mindenáron Manchesterbe akar igazolni. De a gondolatok akkor kezdtek igazán feltorlódni a kisagyamban (bár sokak szerint ezt nyugodtan írhatnám külön is), amikor a hozzászólásokat olvasgatva egy nagyon érdekes meglátásra lettem figyelmes, bizonyos "tib17" nevű júzer jóvoltából, aki azt találta írni, hogy egy ilyen szintű játékost mindenképpen le kell igazolni, a csapatban történő elhelyezésével majd ráérnek később is elbíbelődni. Ugyan az oldal egyik hangadója (ATijs) rögtön letorkolta (Sir Alex megkövesedett 4-4-2-jét emlegetve), de tib17 észrevétele szárba szökkent bennem, s lám, most itt vagyok, és minden józan ész(érv) ellenére - mobilnetről, a kocsimban ülve (mert csak ott van térerő, a ház vastag kőfalai odabent leárnyékolják a jelet), este fél tízkor, a vaksötétben - itt pötyögöm a betűket egymás után. Gollam!
Na szóval, ott tartottunk, hogy kell-e ide Hazard. Hát persze, kinek nem kéne? Európa - de legalábbis Anglia - legnagyobb klubjai állnak érte sorba, és cidrizve várják reménykedve döntését. (Jó lehet neki!) Ha valóban olyan játékos lesz, mint amilyennek kinéz, a saját képére fogja formálni mindenkori csapata játékát.Tib17 Cristiano Ronaldóhoz hasonlította, ami nemcsak azért érdekes párhuzam, mert ő is (valóban) ebbe a kategóriába tartozik, hanem mert Ferguson utoljára (és érdemben talán egyben először is) az ő kedvéért mászott le kedvenc hintalováról, a 4-4-2-es felállásról.
Hogy miért ez a formáció az Öreg kedvence, biztosan nem tudhatom, de valahogy van egy olyan érzésem, hogy köze lehet ahhoz a csapathoz, amelyikkel először BL-t nyert. Hiszen hogy is nézett ki az akkori Manchester United összeállítása? A kapus (Schmeichel) előtt négy kőkemény védő (Irwin, Johnsen, Berg, G. Neville) sorakozott fel, s közülük Irwin és az idősebbik Neville testvér is meg tudta húzni a szélt, ha szükség volt rá. Előttük pedig ott tornyosult a futball történelmének valaha volt egyik legjobb középpályás kvartettje: Beckham, Keane, Scholes és Giggs személyében, akik egyenként is világklasszisok voltak a maguk posztján, együtt pedig még félelmetesebb játékerőt képviseltek. Legelöl a Cole, Yorke páros ontotta a gólokat, mindketten kifejezetten technikás támadók, akik nagyszerűen érezték egymást és az őket forintos labdákkal tömő halfsort is. Az eredmény szemet gyönyörködtető, kombinatív játék, hazai címek sora és BL-győzelem. Csoda, hogy Fergie beleszeretett ebbe a felállásba?
Sir Alex azóta is (és a portugál távozása után is) ezt erőltette, és hiába változott körülötte a labdarúgás világa, ő hű maradt az egyszer már bevált sikerrecepthez. Cé Ronaldo érkezése, és dominánssá válása azonban őt is változtatásra kényszerítette, merthogy Zselé Krisz túlságosan jó (és kapura veszélyes) volt ahhoz, hogy a partvonal vonal mellé legyen szorítva, ezért beljebb tolta egy kicsit.
Ha megnézzük, milyen csapattal jutott ismét BL-döntőbe, azt látjuk, hogy az azóta a Real Madrid fehér mezét viselő játékos mellett / előtt a már akkor is kihagyhatatlan Rooney játszott, harmadik muskétás szerepe pedig egy bizonyos Carlos Tévezre jutott. Mögöttük Scholes, Carrick és Hargraeves takarított és osztogatott, a kanadai-angol pedig lehet, hogy jobb szélsőként szerepelt az összeállításban, de kábé annyira az, mint amennyire Fletcher (hiába erőltették ott évekig).
Amikor pedig Cé balra el, minden visszazökkent a megszokott kerékvágásba, és ismét a jól ismert manchesteri szélsőjáték korszaka következett. A helyzet és a csapat felállása ennél természetesen jóval összetettebb és változatosabb volt az elmúlt években (is) - elég csak a hazai és idegenbeli csapatlistákat egymás mellé tenni -, de alapjában véve nem véletlen, hogy ha valakit a Ferguson-féle taktikáról kérdeznek, az első mondatban szinte biztosan szerepel a "négy-négy-kettő" szókombináció. Hát igen, ha az ember kifogy a zsenikből, akkor azzal főz, amije van. De most itt van ez a Hazard gyerek. Hova lehetne beszuszakolni? (Már ha egyáltalán az Unitedbe jön.)
Valahol azt olvastam - de talán rosszul emlékszem -, hogy Ferguson a nyáron nagyságrendileg 68-70 milli euróból (fontból? - nem mindegy...) gazdálkodhat kerete megerősítése érdekében. Kagavát szinte mindenki vörösben látja már, érte formális ajánlatot tett a klub a Dortmundnak, mégpedig a hírek szerint 20 millió euróról szólót. Hazard ára elvileg 30 millió euró körül van. Ez azt jelenti, hogy a skót (...) mesternek még mindig maradhat 20 misije, hogy a két tátongó lyukat befoltozza a csapatban: merthogy se rendes jobb bekkje, se gyors léptű, gólerős védekező középpályása nincs. Egyiket se szokták olcsón adni, utóbbit meg főleg nem, mert ritka, mint a fehér Touré holló. De tegyük fel, hogy cirka négy-öt milláért Gill képes lesz szerválni egy jó képességű, rutinos, de még nem agyonsztárolt jobbhátvédet, a maradék összegért meg sikerül elhozni valakit, aki megfelel az előbb feltüntetett paramétereknek, s egyben összeveszett a saját menedzserével, a klubelnökkel, vagy mitt'omén, kivel, a lényeg, hogy ennyi suskáért marha olcsón megszerezte a Manchester. Vagyis tételezzük fel, hogy minden összejött, mint a mesében, és megvan Kagava, Hazard, a jobbhátvéd és a titokzatos középpályás is. És akkor most indulhat a tili-toli, hogy ebből hogy lesz csapat!
Első ránézésre a megoldást már az előző manchesteres posztomban megírtam (és fel is rajzoltam), de egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy hosszú távon szerencsés is lenne egyben, mert bár nem kell mást tenni, mint a képzeletbeli összeállításban elhelyezgetni a kérdőjelek helyére a két megnevezetlen játékost, Kagava mellől letörölni a fölöslegessé vált jelet, és Young helyére beírni Hazardot. Ha - álmodik a nyomor alapon - eljátszanánk azzal a gondolattal, hogy sikerült kirabolni a Manszúrsejk Szitit, és elcsaklizni Mancini keretéből a klubbal bérvitába keveredő Richardsot és Yaya Tourét (mit csináljak, nagyon szeretem a játékát!), akkor egész guszta kis összeállítást nézegethetnénk:
És ha ennyire gusztusos, miért ne lenne szerencsés? Több okból is. Elsőnek mindjárt ott van Valencia, akit azért raktam be a kezdőbe, mert beadásaival, lendületes, kemény játékával óriási hasznára volt csapatának, aki nagyon hiányozna, ha kikerülne a csapatból. Igen ám, csakhogy az ecuadori tipikus vonalszélső, aki el tudna játszani harmadik, visszavont csatárféleséget is, de biztosan nem olyan hatékonyan, mint ahogy a saját posztján szerepelni képes. Akkor már inkább Nani kéne a helyére, aki eredetileg be se került az ideális alapcsapatba, viszont ő meg valóban az a fajta játékos, aki képes megbontani egyénileg és összjátékban is megbontani a védelmet, cselezni és lőni, vagyis ha Hazard Ronaldo, akkor ő tudna Tévezt játszani. Csakhogy nem véletlenül nem tettem be: mert nem megbízható, és mert nem (mindig) hajlandó védekezni. És akkor még kezdeni kéne valamit Ashley Younggal is, akit Hazard szorított ki a meccs elején gyepre futók közül. Annak nem biztos, hogy örülne, ha egy 21 éves nyikhaj cseréje lenne (főleg, ha az illető jól - ennek következtében sokat - játszana), a másik oldalon meg nélküle is elég nagy a tumultus a két fésűkirály párharcában, nem hiányozna harmadiknak. (Meg aztán haja sincs, mivel venné fel a versenyt?) Hogy Anderson, Cleverley, Fletcher, Welbeck, Hernandez, Jones mennyivel távolabb kerülne a kezdőtől, arra pedig már szót sem érdemes vesztegetni, mindenki érti már, milyen mértékű frusztráció gyűlne össze az öltözőn belül, ami pedig szöges ellentétben áll a mindenkori Ferguson csapatok teremtette hagyományokkal.
A gordiuszi csomót csak egyféleképpen lehetne feloldani: folyamatos rotációval és rendszeres formációváltással. A DigiSport szakértői teamje csak kapkodná a fejét, amikor egyik meccsen még 4-2-1-3 lenne a leosztás Kagavával és Hazarddal egyszerre a pályán, a következőn meg 4-4-2, de mindkettejük nélkül, helyettük Younggal és Valenciával (Nanival). Tény, hogy Ferguson nagy zsugás, de ennyire talán még ő se bírja keverni a kártyákat, vagy ha mégis, követni már ő se tudná. Mindenesetre érdekes taktikai variációkra adna lehetőséget, ebben biztos vagyok.
Persze lehet, hogy Hazard nem is Manchester vörös felébe tart, hanem a kékbe, ezt egyelőre csak ő tudja, de ettől teljes mértékben független, hogy Kagava - akiről szinte szó sem esett az egész posztban - borítékolható érkezése mennyire borítja fel a megszokott rendet a csapatnál (és az edző életében). Mert előfordulhat, hogy a kis japán nem "akkora" zseni, mint a belga kölyök, de hogy őt se nagyon lehet majd 4-4-2-ben a középpálya belsejére küldeni "egy szál" Carrickkel az oldalán, arra is nyugodtan mérget lehet venni. Vagyis ha jön Hazard, ha nem, amennyiben a Dortmund rábólint az ajánlatra, Sir Alex kezdheti törni a fejét, vajon hol fogja elhelyezni a kezdőcsapatában (merthogy oda tutira befér), és hogy ehhez milyen szerkezetbeli változtatásokat kell foganatosítani.
ui.: Akit bővebben érdekel Ferguson ragaszkodása a 4-4-2-es formációhoz, nyugodtan hozzáolvashat némi szakirodalmat, alig 30 fontért vesztegetik. (Kattints a képre!)
