Végül csak sikerült befejeznem a feliratot még lefekvés előtt - igaz, nem sokkal. A mostani epizódban nekem a múlt és jelen - az álom határán történő - összemosása tetszett a legjobban, talán azért, mert én is majd' elalszom. Mindenesetre megismerhettünk néhány újabb szeletet Jimmy régi életéből, köztük olyan dolgokat is, melyekre nem feltétlenül lettünk volna kíváncsiak, bár nagy naivitásra vallott volna nem sejteni. Ismét megfogyatkoztak a főbb szereplők, de a poént most nem lövöm le.
Parancsoljatok, a felirat: Boardwalk.Empire.S02E11.HDTV.XviD-ASAP.
Jó szórakozást!
A mostani epizód fordítása közben szinte többet küzdöttem a saját laptopommal, mint magával a szöveggel - mivel többéves hűséges szolgálat után a hétvégén megadta magát a drága, és a helyreállítása mindeddig nem sikerült tökéletesen (még egy órája is a hangkártyát bütyköltem). Úgyhogy dolgozgattam az anyagon mindenféle gépen, mindenféle állapotban - remélem, a minőségen nem látszik meg majd. Szerencsére Yaxley kolléga is szépen fejlődget, így egyre kevesebb dolgom van az ő felével. Szerintem hamarosan eljut abba a stádiumba, amikor már nyugodtan "kirepülhet a szárnyaim alól", hogy új, önálló sorozatba fogjon. De ez még odébb van, még az évadból is hátra van két rész, melyek fejleményeit kíváncsian várom. Ha a most elkezdett irányba haladnak tovább az események, szomorú végjátéknak nézünk elébe.
Elveszítette veretlenségét a Pécs 2010 csapata a honi pontvadászatban, miután 17 ponttal kikapott az UNI Seat Győrtől a Lauber Dezső sportcsarnokban. Ha őszinték akarunk lenni, a papírforma érvényesült, bár személy szerint előzetesen meglepetésben reménykedtem. Nos, az elmaradt, de azért akadt egy-két dolog, ami elgondolkodtatott, s végeredményben e poszt megírására késztetett.
Hiába végtelenül alávaló, pénzéhes, erkölcstelen figura Enoch Thompson, az ember nem bír nem szurkolni neki. A mostani epizódban az egyetlen moralitásában védhető embert úgy lövik le, mint egy kutyát (bár az ő esetében is érdemes lenne kapargatni a felszínt), mégsem őt sajnáljuk, hanem annak örülünk, hogy kezdenek sínre kerülni a dolgok. Ezúttal azért akadtak klisészerű jelenetek, megoldások (pl. a "törvényszerűen" sikertelen merényletkísérlet, majd a gyufa); Mrs. Schroeder szenvedését (a lumbálpunkció alatt) és tehetetlen magányát (a bokszmeccset hallgatva) viszont apaként messzemenőkig át tudtam érezni. Lehet, sokak számára érzelgősnek tűnnek majd e jelenetek, de én voltám már a hasonló korú gyerekemmel kórházban, azt kívánva, bárcsak engem szurkálnának.
Úgy alakult, hogy a tervezettnél korábban felszabadultam, ezért be tudtam fejezni az aktuális epizód korrektúrázását. Szerencsére gyorsan haladtam, mert a saját munkámat ismerem, ugye, Merthin pedig nagyszerűen dolgozik, utána keveset kell "takarítani". A mostani rész hozta az évados átlagot, a filmes utalások pedig nekem általában be szoktak jönni, így remekül szórakoztam, amikor a klasszikusokat fricskázták. Különösen a utolsó poén ütött nagyot, főleg az utána következő éles érzelmi amplitúdóváltás miatt.
Ha valakinek eddig kétségei lettek volna felőle, most első kézből értesülhetett arról, hogy a sok csatát sikerrel megvívó, jelenleg a kissé meghaladott Pécs 2010 nevet viselő csapat / klub / gazdasági társaság gyakorlatilag elhalálozott. Nemhogy üres a kassza, a folyószámlán tetemes, több milliós hiány van, s úgy általában a totális csőd jelei mutatkoznak a hullafoltok mellett. Pedig ezt a formációt még a Baranya aranya asszonánccal illették nem is oly régen! Sic transit gloria mundi, tudjuk, csakhogy ezúttal nem pápaavatáson vettem részt többedmagammal, hanem a klub új ügyvezetőjének bemutatására szervezett ankéton.
Olvastam egy interjút a minap a sorozat egyik készítőjével, aki kijelentette, hogy a második évadban kicsit körüljárják a főbb karakterek személyiségét, a filmbéli események előtti életét. A mostani epizódban az egész korzót átszövő apa-fiú viszonyok újabb rétegét sikerült lehámozni. Nem lövöldöztek, még csak nem is beszéltek sokat, de egy-egy súlyosabb csönd sokatmondóbb a leghosszabb beszédnél.
Rég nem nevettem fel hangosan a Chuck nézése közben, a mostani epizódban kétszer is előfordult, és ez jó jel. Remélem, a hátralévő részekbe beleadnak minden kakaót. Fordítási szempontból ezúttal nem volt rettenetesen bonyolult a szöveg, viszont annyit és főleg olyan gyorsan beszélnek a szereplők (kb. másfélszer annyit, mint az egyórás Gengszterkorzóban!), hogy több helyen is képtelen voltam megoldani a másodpercenkénti karakterszámok felső határán belül maradást. Mindenkitől bocs, akinek ezzel interpretációs problémákat okoztam, de a szöveget se akartam csonkolni.
A mostani epizód is morális problémákat boncolgat, s ezúttal Mrs. Schroeder dilemmáit járja alaposabban körül, aki egyébként is az egyik legenigmatikusabb szereplője a történetnek. Az biztos, hogy borzasztóan erős benne a túlélési ösztön, és ez tetteinek legfőbb mozgatórugója. Ez azonban az ő esetében egyáltalán nem azt jelenti, hogy kizárólag saját magára gondolna, sőt, épp ellenkezőleg: saját erkölcsiségét gyermekei érdekében dobja sutba. Ebben a tekintetben éles ellentétben áll Lucyval, mint ahogy ez az aktuális részből a napnál világosabban kiderül. (Ha valakinek eddig kétségei lettek volna efelől...) Az afférja viszont arról árulkodik, hogy a visszafogott viselkedés mögött fehérmájú asszonynép rejtőzködik. Jó tudni.
Túl vagyunk a második epizódon is, megtudhattuk, hogy Chuck hátán a legújabb púp Morgan, aki saját maga legnagyobb ellensége. Volt még egy Vikidál wannabe, na és persze megjelent a színen a szimpatikus, csinos antagonista, Gerturde Verbanski is, akit az általam igencsak kedvelt Carrie Anne Moss alakít. Sajnálattal kellett konstatálnom, hogy felette sem múlnak el nyomtalanul az évek, de azért még mindig jó bőr. Kíváncsi vagyok, hogy teljesít majd ebben a szerepben.Legrosszabb esetben megmarad az "eye candy" szintjén.
Ripsz-ropsz, máris elértünk az évad feléhez. Nem tudom, ki hogy van vele, de én nagyon élvezem. Engem egyáltalán nem zavar a lassú történetvezetés, és hogy alig-alig lődöznek benne, mindig is jobban szerettem az emberi és társadalmi drámákat az öncélú csihipuhinál. A mostani epizódban kicsit belerondított az izgalmamba, hogy valamelyest ismerem Lucky Luciano történetét, de ez legyen a legnagyobb baj, a jelenet attól még szórakoztató volt.
Elérkeztünk hát a Chuck utolsó évadához. Őszintén szólva - és most kissé ünneprontó leszek - személy szerint nem bánom, hogy hamarosan vége lesz. Negatívan hangzó hozzáállásomnak csak részben okozója, hogy nagyszerű társfordítóm, Snyecc egyéb teendői miatt kiszállt a közös munkából. Sajátos stílusa pótolhatatlan veszteség, de nincs mit tenni, a sorozat nélküle fejeződik be. Mindenesetre köszönöm az eddigieket, Snyecc!
Hogy is írtam Twitteren? Ja, igen, "az évad eddigi legjobb része volt". Nem tudom, azért-e, mert Tim Van Patten ült a rendezői székbe, de ismét katonásan szervezett, ugyanakkor érzelmekkel teli epizódot élvezhettünk. Eleve rajongója vagyok Buscemi színészi játékának, az öccsével közös nagyjelenete egyenesen frenetikus volt! Nem is tudom, hogy képes ennyi érzelmet egyszerre megjeleníteni az arcán! Tegyük hozzá, Shea Whigham (Eli) is méltó partnere volt. Ebben a részben nem beszéltek túl sokat, de Richard Harrow és Ange végtelen magányának, vagy Jimmy Darmody apafigurák és problémák közti őrlődésének kifejezéséhez nem is (mindig) kellenek szavak.
Túl vagyunk egy érdekes, finom érzelmi húrokat (is) megpendítő részen, s lassan kezdenek a helyükre kerülni a dolgok a kezdeti kaotikus állapotokhoz képest. Őszintén szólva kíváncsian várom a folytatást, mert Jimmy vívódása a két apafigura közt kifejezetten érdekes. Kár, hogy Michael Pitt színészi játéka elég minimalistára sikeredett, s általában két-három arca közül az egyiket felöltve láttatja velünk a benne dúló érzelmi vihart. (A mellékelt fotón látható, három-az-egyben szenvelgő/pszichopata/perverz instant fizimiskája a "kedvencem"...)
A Gengszterkorzó 2. évadának 3. epizódjával kicsit megcsúsztam, mivel - bár a fordítás már kedd este magasságában elkészült - egy külföldi konferencia részvétel miatt egyszerűen nem jutottam hozzá, hogy a szükséges korrektúrát elvégezzem. Utólag visszanézve nem is biztos, hogy megérte soronként átpakolni egy jó időzítésű verzióba a nagyjából kész feliratot, mivel utána megint újra kellett tördelnem a túl sok hosszúra (40 karakter fölé) nyúló sor miatt. A következő epizódnál azt hiszem, visszatérek az eredeti, igazítgatós felálláshoz, és ha időben jobban jövök ki, meglehet, ezentúl ismét csak azt fogom praktizálni. Parancsoljatok, az aktuális epizód, mely Yaxley munkáját is dicséri: 
Megy az adok-kapok a 
Hosszas kacskaringók után csak végére jutottunk Yaxleyvel a fordításnak. Most mondhatnám nagyképűen, hogy a magyarra ültetés volt a könnyebbik fele, és a technikai részletek (pl. 800 sor átemelése egyenként egy jobbnak tűnő időzítésbe, majd a szívás annak hibáival) állítottak nagyobb erőpróba elé, de akkor nem lennék teljesen korrekt a szövegkönyvvel szemben. A mostani epizódban ugyanis akadtak jócskán nyelvi finomságok.
Újabb írásom jelent meg a kezdo5.hu oldalán női kosárlabda témában. Afeletti örömködésemet, hogy a Pécs 2010 számára mégiscsak van folytatás, sikerült jó néhány karakterbe öntenem, s egyúttal megejtettem lassan szokásossá váló, éves keretsorolómat.
Elindult hát a Scorsese fémjelezte, friss Emmy-díjas gengsztersorozat második évada. Meglehetősen sok negatív kritikát olvastam róla ahhoz képest, hogy nekem alapvetően tetszett - elsősorban a színészi játék, a korhű hangulat és a lassan hömpölygő történetvezetés miatt. A legtöbben éppen ezt rótták fel hibaként, de szerintem ők megfeledkeznek arról, hogy 90 évvel ezelőtt jóval komótosabb volt életvitel, és a készítők inkább ehhez tartották magukat, mint hogy egy Spartacus-féle történelmietlen (bár a jelenkori kívánalmaknak abszolút megfelelő) katyvaszt hozzanak létre.
Na, zenés posztot sem írtam még, de hát egyszer mindent el kell kezdeni... Nem kívánok úgy tenni, mintha marhára értenék hozzá, merthogy nem is, egyszerűen csak megírom azt, hogy mitől tetszik az, amit mostanában "agyonhallgatok". Már ha tudom.
Ha én lennék a Real Madrid mindenható ura, rövid úton megköszönném José Mourinho eddigi tevékenységét, melyet a csapat érdekében végzett, s egyúttal ajtót mutatnék neki, mert a spanyol szuperkupa visszavágójának végén tanúsított magatartása semmiféle sportpályára nem való, nemhogy a világ egyik legpanitásabb klubjáéra. Sőt, a nemzetközi labdarúgó szövetségek (UEFA, FIFA) részéről vizsgálatot kezdeményeznék ellene, és örökre eltiltanám az edzői pályától.
Egy napos spéttel, de sikerült megnéznem az angol Szuperkupa sorsát eldöntő mérkőzést. Összességében nyugodtan kijelenthető, hogy jó helyre került a 
Igaz, hogy a Trónok harca első évadának már egy ideje vége, ez azonban korántsem jelentette a mi munkánk végét is. Annak oltárán, hogy Ti minél hamarabb megkaphassátok a frissen megjelent epizód hőn áhított (magyar) feliratát, kénytelenek voltunk sok - számunkra is fontos - dolgot beáldozni tavasszal. A fordításunkban maradt időzítési csúszásokat, elütéseket, fogalmi vagy tartalmi pontatlanságokat az elmúlt hetekben igyekeztünk kijavítani Merthin kollégával, hogy azok számára, akik újra meg szeretnék nézni (és természetesen azok számára is, akik esetleg még nem látták ezt a remek adaptációt), még felhőtlenebb szórakozást biztosíthassunk.