Hal, amit a szádba teszel

Ma olyat tettem, amit talán még életemben soha: úgy mentem el egy Pécs meccsre, hogy nem a csapat játékára voltam elsősorban kíváncsi. Arról természetesen szó sincs, hogy meguntam volna a minőségi kosárlabdát, csak hát a női bajnokság rájátszásának első körében – lássuk be őszintén – még nem sok izgulnivaló van, így inkább az érdekelt, vajon hogy sikerül majd az „új” kulcsjátékos debütálása. Félreértés ne essék, nem a pénteken magyar állampolgárságot szerző Krnjicre vetettem vigyázó szemeim, Sárikát (most már talán hivatalosan is lehet a szurkolóktól kapott egyik becenevén emlegetni) jól ismerem, és nem gondoltam, hogy egy új útlevél döntően befolyásolná a játékát. Nem, az érdekelt, hogy a hosszú egészségügyi kálváriája után most már – elvileg – teljes értékű harcosként pályára küldhető Regina Palusná hogy muzsikál majd. Nos, a látottak alapján leszögezhető: a vártnál sokkal jobban.

A hétvégén kosaras csúcstalálkozó lesz Körmenden. „Hurrá, de közöm?” – kérdezhetném vállvonogatva, ha nem tudnám, hogy ezúttal rendhagyó módon a női élklubok randevúznak egymással a vasi fellegvárban. De tudom: emiatt csóválom a fejem napok óta. Még akár jó kezdeményezésnek is tarthatnám, ha úgy közelítenék felé, hogy végre mutatnak némi európai szintű kosárlabdát a hazai középszer posványában jól eldagonyázgató férfiaknak (és szurkolótáboruknak), de kétlem, hogy a körmendieket túlzottan érdekelné a rendezvény. Na, mindegy, térjünk át inkább a várható eseményekre.

Idén a lengyelországi Gdyniában rendezték a szokásos nőnapi Euroliga All-Star gálát, melyre ezúttal sem kerülhetett sor Magyarországon szereplő játékos nélkül. Ezúttal a Pécs 2010 csapatában kosarazó, vajkezű amerikai dobóhátvéd, Allie Quigley kapott lehetőséget arra, hogy a legjobbak közt lépjen pályára az európai női kosárlabda ünnepélyes gálamérkőzésén.

A vele készült interjúm felkerült a Nemzeti Sport blogjára, a kosárlabdával foglalkozó "Mennyei játszótérre", s ide kattintva elolvasható.

Eredetileg azért hoztam létre ezt a blogot, hogy a különböző helyeken megjelent cikkeim egy helyen meglegyenek. Azóta viszont megjött a kedvem a posztolásra, és az eredeti cél háttérbe szorult. Az előbb fejeztem be az Allie Quigley-vel készült interjút, mely a Steal következő számában jelenik majd meg, s erről eszembe jutott, hogy eddig egyetlen anyagomat sem tettem közzé, mely a lapban megjelent az idei évadban. Most pótolom az elmaradást...

Végtelenül sima győzelmet aratott a Pécs 2010 csapata a SEAT Lami Véd Győr felett a bajnokság rangadónak kikiáltott mérkőzésén. Nem is annyira a 32 pontos különbség volt a meghökkentő (persze az is), hanem a két csapat közti taktikai, játék-, sebesség- és akaratbeli differencia. Míg a hazaiak szinte tökéletesen megvalósították azt, amit láthatóan tenni akartak, addig a vendégek csapatként vajmi keveset mutattak, és mivel küzdőszellemük is jobbára csak durva (sportszerűtlen) faultokban nyilvánult meg, így nem csoda a számukra megalázó végeredmény.

Vendégbloggerkedtem egyet sorozatfordítói minőségemben a Felirat Blog oldalán. Ide kattintva elolvasható.

Hazai pályán elszenvedett vereségével befejezte szereplését az Euroliga idei szezonjában a Pécs 2010 csapata. A végső mérleg megvonásához még túl friss az élmény, ezért célszerűbb a ma este látottakkal foglalkozni. Összességében elmondható, hogy jól játszott a hazai csapat, de megérdemelten győzött a Salamanca, és nüanszok döntöttek. Az volt a legfőbb baj, hogy ez utóbbiak mindegyike a spanyolok javára dőlt el.

Nem hagyják az embert dolgozni… Munka ügyben felhívott az egyik kollégám, és miután letárgyaltuk a dolgot, azt kérdezte: „És, ami a legfontosabb: mi lesz ma este?” Gyorsan elhadartam neki, mire számítok, csakhogy ettől kedvet kaptam megírni blogbejegyzésben is. Az alábbiakban következzék, mit várok az Avenida elleni visszavágótól.

Általában nem szoktam bírózni és gazdasági ügyekkel foglalkozni – bár mindkettő szerves részét képezi a kosárlabdának, melyről írogatok. A keddi EL-találkozóról is azért nem írtam végül, mert egyrészt nem láttam teljes egészében, másrészt nem tudtam volna megkerülni, hogy a negyedik negyedben sorozatosan előforduló (és a pécsieket sújtó) játékvezetői tévedésekkel ne foglalkozzak. Ma reggel viszont a Dunántúli Napló kézbevételekor úgy felment bennem a pumpa, hogy úgy döntöttem, megszegem önkéntes némaságomat, és szóba hozom a klub botrányos financiális helyzetét. És még valami mást is – bosszankodásom igazi okát.

A kosárlabda csapatjáték, és ez a női kosárlabdára különösen igaz, ennek ellenére érdemes végigzongorázni az egyéni mutatókat is időről időre. Nyilván nem feltétlenül derül ki belőle, hogy az edző által kitalált taktika működik-e, viszont arra rávilágíthat, hogy az egyes játékosoknak – a számok szerint – mik az erősségei, hiányosságai, s a leszűrt tanulságok alapján esetleg módosítható az eltervezett játékrendszer. Egy hete a Pécs 2010 összesített statisztikáit vettem górcső alá, most következzenek az individuális paraméterek.

A következő hír jelent meg a cseh hírportál, az idnes.cz weboldalán:

 Új játékossal erősített az USK az Euroliga rájátszására: a magyar Vajda érkezik

Véget értek az alapszakasz küzdelmei a női Euroligában, így talán érdemes számot vetni arról, hogy a Pécs 2010 csapata miként teljesített sportága legerősebb nemzetközi megmérettetésében. Mindez még annak ellenére sem felesleges cselekedet, hogy tudnivaló, Baranya büszkeségére még legalább további két mérkőzés vár, hiszen a play-off teljesen más műfaj, továbbá az alábbi mutatók és megállapítások egyfajta összehasonlítási alapként szolgálhatnak majd az Avenida (és esetleges továbbjutás esetén más csapatok) elleni összecsapások után.

Pécsett megtanulja az ember, hogy igenis léteznek csodák, véletlenek viszont nem. Jöhet ide bárki, sugallhatnak bármit a statisztikák meg az égi jelek, ezen a varázslatos helyen a hit, a szív, az akarat szokott diadalmaskodni, mely az unikális atmoszférából, a tökéletes csapatszellemből és az elvégzett (kőkemény) munkából táplálkozik. Ezt a leckét most megtanulta a Cras Basket Taranto is. Üdvözöljük őket a terjedelmes listán, melyen lassan Európa teljes kosárelitje szerepel már Bourges-tól Velencéig. Ma – az Euroliga utolsó csoportmérkőzésén – arra volt szükség, hogy a Pécs 2010 legyőzze azt a csapatot, amelyik toronymagasan vezette az „A” jelű szextettet (8-1-es mutatóval, többek közt oda-vissza verve a tavaly még a Final Fourban szereplő Krakkót), amelyik győzelme esetén akár az egész alapszakasz első helyére is esélyes volt, s amelyik Olaszországban megalázó különbséggel diadalmaskodott 68-40-re. És mivel erre volt szükség, így is lett. Ez ennyire egyszerű…

Kevesebb, mint 18 órával az évad eddigi legfontosabb (csapó: kettő) mérkőzése előtt - mármint a női Euroligában - kicsit elkalandoznék a szebbik nemtől az erősebbik felé, s meg sem állnék egy más dimenzióig: az NBA-ig.

Végéhez közelít az Euroliga alapszakasza, s fontos mérkőzések előtt áll a Pécs 2010 csapata. Ez alkalomból ismét a csapat vezetőedzőjét kérdeztem a Steal magazin olvasói számára.

Az év (nem kunszt), de valószínűleg  a most futó szezon legfontosabb meccsét is játszotta a Pécs 2010 csütörtök este a női Euroligában, bár a tét nem a lét, hanem a továbbjutás esélyének megtartása volt. Nos, Baranya büszkeségei kalaplengetésre méltó módon nőttek fel a feladathoz, és emlékezetes mérkőzésen kerekedtek felül a Good Angels Kosice csapatán.

Már a Tizenhárom almafa is nagyon tetszett, de a regény folytatása, az Elvásik a veres csillag még mélyebben rejtőző, elfeledettnek hitt húrokat pengetett meg bennem. Érdekes, hogy - a szintén magyar szakon végzett - feleségem úgy nyomta a kezembe, hogy rendkívül mulatságos olvasmány. Ehhez képest szinte végig összeszorult szívvel olvastam, és nagyon régi (saját) emlékek, szülőktől, idősebbektől hallott történetek jutottak eszembe ismét Tánczos Csuda Mózsi világában elmerülve.

Ha akadhatott hír női kosárberkekben, mellyel egyszerre lehetett felvidítani a Fenertől elszenvedett vereség miatt szomorú Sopron-szurkolókat, és lehervasztani a mosolyt a Mondeville-ben kivívott siker felett örömködő pécsiek arcáról, az az MKB előző idénybeli csapatkapitányának, Eördögh Editnek a visszaigazolása volt a tavalyi bajnoki ezüstérmeshez.

Nem szoktam olyan mérkőzésekről írni, amiket nem láttam, azokról meg végképp nem, amik már javában zajlottak, amikor én még egyéb elfoglaltságaimmal bíbelődtem. Most mégis megteszem, egyrészt mert annyira örül a lelkem, másrészt hogy Rajmund barátomnak is örömet szerezhessek...

Gyakorlatilag az utolsó szalmaszálba kellett belekapaszkodnia a Pécs 2010 együttesének, ha életben kívánta tartani továbbjutási esélyeit az Euroligában, ehhez azonban le kellett győznie a legutóbbi Final Four egyik résztvevőjét, a Wisla Krakkót. Nem sikerült, úgyhogy „do widzenia, Euroliga” – legalábbis ami a play-offot illeti. Őszintén szólva különösebben csalódott sem vagyok, mert ez a realitás.

Mennyire vagy fáradt ezután a hosszú november után?

Érdekes dolog ez, mert Rigába már holtfáradtan érkeztünk, és a hazaút is gyötrelmes volt. Emlékszem, a meccsünk előtti este már tízkor aludtam, ami – az időeltolódás miatt – gyakorlatilag kilenc órának felelt meg. De a csendes pihenők végén is úgy kellett keltegetni. Zeljko még viccelődött is velem, hogy legalább az edzésen ébredjek fel, és ne úgy mozogjak, mint egy alvajáró. Viszont az elmúlt két napban rengeteget pihenhettem, ezért most frissnek érzem magam, és készen állok a következő megmérettetésre.

Holnap rangadó. A regnáló bajnok, a bajnokságban eddig még veretlen Pécs az örökös trónkövetelőhöz látogat Sopronba. Kiélezett csatára van kilátás, viszont ha pusztán a számokra alapozunk, akkor sima hazai győzelem várható.

Szegény ember vízzel főz. Ha az a 200 milla a kasszában lenne ahelyett, hogy hiányozna belőle, Ohlde-nk lenne és nem Griffinünk, Krnjic már rég nem itt játszana, Krivacsevics viszont igen. Ez van, emberek, nincs mit tenni.

Én - ezredszer mondom - optimista alkat vagyok, és mindig azt a csapatot szeretem, amelyik az adott évadban a miénk. Hiszek benne, hogy mindenki kiteszi a lelkét, ha pályára lép. A képességeit meghaladni nem nagyon tudja senki sem, ezért a célokat is reálisan kell tekinteni.

A Pécs 2010 nem hivatalos kosárfórumán ismételten felmerült a kérdés, vajon tényleg rutintalannak számít-e a csapat. Sokan nagyon unják már, hogy a klubnál (és a fórumon is) rendszeresen "fiatal, tapasztalatlan" együttesként reflektálnak Euroligás büszkeségeinkre. Nos, lássuk csak, mit is mutatnak a tények!

Most tudtam csak megnézni a Győr elleni meccset, és lerágtam a körmöm idegességemben... De ez korántsem az a fajta idegesség volt, amit csütörtökön éreztem, mert akkor bűn rosszul játszottunk, most viszont nem.